Lányok, asszonyok, fontos hírem van! Épp most olvastam két tuti mellfeszesítő receptet. Az egyik szerint uborkával összeturmixolt tojássárgájával kell kenegetni a ciciket, a másik az olívaolajos bedörzsölésre esküszik. Égi jel, hogy éppen majonézes uborkasalátát akartam csinálni... ha most nem leszek feszes, akkor talán már soha.

Pedig isten a tanúm, én már mindennel próbálkoztam. 14 évesen vietnami balzsammal kenceficéztem a fejlődést megtagadó testrészeimet, de reménnyel teli hetek után rájöttem, hogy csak a légzésem tisztult ki. Mikor végre már nem zoknival kellett kitömni a melltartóm, akkor a formája nem tetszett. Ezen mindenféle segédeszközökkel - főként persze melltartóbetéttel - igyekeztem változtatni, bár valahol a lelkem mélyén mindig úgy éreztem, ezzel a módszerrel zsákbamacskát melengetek a keblemen. Lelki szemeim előtt mindig megjelent a FÉRFI, amint szemtanújává válik a levetkőzésemnek: ledobom a magassarkút - mínusz 10 centi. Lekapom a hasszorítós bugyit - plusz 3 kiló. Kiveszem a kontaktlencsét - plusz 6 dioptria. Kiejtem a melltartóbetétet - mínusz egy pasi.

Szóval, ha lehet, csak a minimális álcázással éltem, egészen a szoptatásig, amikor is életem legjobb formáját futottam ebből a szempontból. Képes bizonyítékom van rá, hogy úgy néztek ki az adott testrészek, mint testépítők egy nagyobb szteroidkúra után. Aztán egyszer csak elapadt a tej, és maradt a zacskó. Csak sajnos nem lehetett levinni a szelektívbe...

Nem mondom, hogy ez áll életem fókuszpontjában, de tény, hogy - sok negyveneshez hasonlóan - elég nehéz szeretnem azt a természetet, amely így elbánik az anyákkal. Egyszer még egy szégyenletes csodaszernek is bedőltem. Meg nem nevezhető összegért beszereztem egy neves cég világújdonságát. Azt ígérte a leírás, hogy ha a rózsaszín flakon tartalmát a mellemre kenem, a zöld flakonnal pedig a popsim és/vagy a hasam masszírozom, az alul lévő fölösleges zsírtartalék felvándorol a cicimre. Esküszöm.

Nos, hetekig masszíroztam. Szerintetek...??? Talán azt volt a baj, hogy a két kenés közt nem mostam elég alaposan kezet és így felcserélődött a hatás....

Egy ismerősöm ma posztolt egy idézetet, mely szerint boldogtalanság esetén "csak ki kell nyitnod a szemed és meg kell látnod, hogy még mennyi út van, ahol harcolhatsz... hiszen egy szuperhősben mindig ég a vágy, hogy harcolhasson." (Az illető ebből könyvet is írt. Mármint nem az ismerősöm, hanem akitől idézett.)

Esküszöm, hogy elgondolkoztam a magvas sorokon, és elszégyelltem magam. Nagyon nagy gáz, ha 40 évesen nem szeretnék harcolni, csak amennyit nagyon muszáj? Úgy értem, persze, megvannak a mindennapi harcaim, kisebbek (pl: miért nem akar úgy állni a hajam, mint annak a modellnek, akinek a fényképét mindig megmutatom a fodrászomnak) és nagyobbak (pl: hogyan értethetném meg a 14 éves fiammal, hogy nem nekem kell megmutatnia, milyen vagány és ellenálló csávó). De ezekben kimerülök és ha lehet, ezen felül, este 9 után már nem váltanám meg a világot. Előtte is inkább az "élni és élni hagyni" elvét vallom.

Miért nem élhetek egy olyan világban, ami nem a harcra épül? Harcolni a boldogságért, a karrierért, a párkapcsolatért, na meg aztán a békéért... Hát van ezeknél nagyobb ellentmondás? Hiszen hogyan harcoljak a boldogságomért? Álljak szombat hajnalban egy machetével az uram fölött és lerángatván róla a takarót, szólítsam föl, hogy miután végzett a bevásárlással és a hétvégi főzéssel, még masszírozzon is meg ebéd előtt - mert én csak így lehetek boldog? Mondjuk, lehet, hogy ezen elgondolkozom.

A párkapcsolatomért folytatott harcnak pedig nyilván arra kellene épülnie, hogy titkosszolgálati módszerekkel likvidálok minden nőt, akinek esetleg megtetszhet az uram (mert hogy neki ne tessék senki, azt zsarolással már kikényszerítettem), majd végső háborúba kezdek a plusz kilóimmal. Jó, ez utóbbi harc kétesélyes, de egy szuperhős ugye, nem adja fel olyan könnyen. Csak ha muszáj!

Nos, ehhez képest mit teszek én? Ágyba kényszerítem a gyerekeimet (mert azért van bennem agresszivitás bőven), lefekszem és miután negyedszer megtekintettem a Két pasi meg egy kicsi aktuális epizódját (milyen disznóság, hogy az egyik részt másnap mindig megismétlik), olvasok az ágyban. Ahelyett, hogy harcolnék - mondjuk az öregedés ellen. 

Ez így nem mehet tovább. Most már én is szuperhős leszek. 40-es, kétgyerekes szuperhős. Már csak azt kéne kiderítenem, van-e a méretemben Macskanő-ruci....

Hölgyeim! A mai nap híre, hogy az aputest (dadbod) után feltörőben van az anyutest (mumbod) is. Hát van-e ennél csodásabb hír június elején? Mert ez azt jelenti, hogy még a hétvégén (egész pontosan szombaton) elrohanhatok bikinit venni! Hiszen ma már nyilván minden férfiállat megtudta, hogy lehanyatlott a 90-60-90-es méretnek, és felragyogott a 80-70-100 csillaga. (Újszülöttek kedvéért: az első szám a mell-, a második a derék-, a harmadik a csípőbőség.) 
Mert bizony, bizony, bizony, túl néhány gyereken, és néhány X-en, nem feltétlenül vagyunk kigyúrt fitneszmodellek. Kivéve aki 40 éves, kigyúrt fitneszmodell, de ettől a csekély számú csoporttól most eltekintek. A has már sosem lesz olyan lapos, a cicik feszessége - különösen, ha szoptattunk - már nem vetekszik egy pöttyös labdáéval és a narancs sem csak a gyümölcssalátából ismerős.

Az aputest kapcsán leírták, hogy a természetes (de nem jegesmedve-szerű) férfitest megbízhatóságot, felelősséget, otthonosságot sugall és leveszi a terhet a tökéletesen szálkás férfitest miatt szégyenkező pasikról. Milyen terhet, könyörgöm? Még a mondás is úgy tartja: a férfinak csak egy fokkal kell szebbnek lennie... Shreknél. Bár, tulajdonképpen még Shrek is egész jól kifogott egy királylányt.

De mit szóljunk mi, nők? Abban a percben, amikor megjelenik rajtunk az első szem alatti táska, egy kis hurkácska, esetleg a megnyúlt bőrünket próbáljuk beletuszkolni egy melltartóba, nos, ebben a pillanatban ki is lehet ránk tenni az "AKCIÓS" táblát. Ugyanis bárki bármit mond, a bombatest még mindig nagyobb fordulatszámra pörgeti a pasikat, mint az anyutest. Vagyis csak pörgette. Most ugyanis a hímek is megtudták az igazságot, és ezentúl hanyag megvetéssel fognak hátat fordítani Rubint Rékának és fókuszálnak mondjuk... rám.

Ezért hát most megyek és beszerzem a leggyilkosabb bikinit, amit csak 2 madzag tart össze. És lehet, hogy veszek hozzá egy 2x2 méteres strandkendőt is....

Szögezzük le mindjárt az elején, hogy ma - június 3-a ide vagy oda - minimum 30 fok van. Ilyenkor normális ember izzad. Én pedig ugye normális ember, egész pontosan asszonyszemély vagyok. Ergo izzadok.
De rendben van az, hogy az izzadtság akkora foltot hagy a pólómon, mint egy kisebb lavór? Az alsóneműmet pedig csak centrifugáznom kellene?
Ebből és egyéb jelekből arra következtetek, hogy közeledik a klimax. Vagy inkább közeledHET. Mert ugye van aki észre sem veszi. Mondják. Ráadásul elvileg 45-50 éves kor közt kellene elkezdődnie, de egy ismerősömnél 32 évesen diagnosztizáltak korai menopauzát.
Jó, mondjuk más feltűnő tüneteket egyelőre nem produkálok, hiszen a hangulatingadozás a védjegyem, semmi sem maradt el, ami esetleg a klimaxra utalhatna, és a plusz kilók - nos, azt hiszem, vannak olyan szerencsések, akik nem feltétlenül időzítik a kilók felkúszását a menopauza időszakára. Kúsznak azok folyamatosan...
Apropó: menopauza. Ha a jelentését boncolgatjuk, a meno hónapot, a pausis szünetet jelent. Ez azonban nem fedi igazán a valódi jelentést. Ugyanis a folyamat, amely a női szervezetben mindenkinél előbb vagy utóbb bekövetkezik, az nem "szünet" hanem a reproduktív ciklus teljes megszűnése - olvasom egy portálon.
Tehát aki átesik ezen a pompás kis korszakon, az nem reprodukál többé, pá-pá babailllat! Jaj. Sokkal kevésbé fájdalmas úgy fogalmaznom: pá-pá istállószagú kamaszfiú-szoba! Erről már könnyedén lemondok.
Pedig tudom, hogy sokan 40 körül vágynak "még egyszer, utoljára" egy babára, de őszinte leszek: én is nagyon szívesen dajkálgatnék néhány óráig újra egy kis hurkás csomagot, de az utána következő 15-20 évről tulajdonképpen könnyű szívvel lemondok...
És hogy egy klimaxhoz közelítő csaj is lehet még szexis a párja szemében, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az uram azt szeretné, ha a 15 éves testhezálló rucimat ölteném fel egy közelgő bulira. Szegény...! Biztosan elhomályosította a látását a férfiklimax. Állítólag a szemre is hat.

A hétvégén a munkám kapcsán volt alkalmam néhány feledhetetlen órát egy légtérben tölteni több, mint egy tucat szépségkirálynő jelölttel. Háromszor öltöztem át az esemény előtt, mert menet közben rájöttem, hogy a magassarkú-kivágott felső kombó erősen úgy fest, mintha azt hinném: labdába rúghatok a feszes popók mellett. Mivel józan paraszti ésszel ráébredtem a szomorú valóságra, maradt a farmer-fehér póló-tornacipő összeállítás. Hogy mit akartam ezzel sugallni? Lazaságot, fesztelenséget és igen: forever young feelinget!

Tehát minimál sminkben érkeztem, és mit látok? A csajok többsége farmer-póló-tornacipő szettben érkezik. Na most reménykedhettem volna, hogy így összekevernek velük, de nem tettem. Ennél azért reálisabb vagyok. A sminkben szerencsére akadt különbség, mert ezek a lánykák valamiért úgy gondolják, az ajkakat söprő műszempilla még igézőbbé teszi őket, ezért valamennyien úgy pillogtak, mint Greta Garbo a legvérmesebb pillanataiban. Én műszempillával csak egyszer próbálkoztam, de mind a két óráig tartó felragasztgatás, mind a hetekig tartó "nehézszem-érzés" elvették a kedvem a folytatástól. Inkább megvártam, amíg jó perzsamacskához hasonlatosan szép lassan elhullatom a szőröm...

A lányok viszont közelről okoztak egy kis meglepetést: itt egy kis hurka, ott egy kis narancs... ami 40 évesen nem egy nagy durranás, de olyanoknál, akik szépségkirálynőnek jelentkeznek!? Meg is beszéltük a kollégáimmal, hogy vannak olyanok, akik után még a pasik sem biztos, hogy megfordulnának az utcán. Hol van ezeknek a lányoknak az önkritikája? Mit remélnek a versenytől? Vagy húszévesen sokkal elnézőbbek vagyunk magunkkal?

Persze, hamar megfejtettem a dolgot, ugyanis hallottam néhányukat beszélgetni. Csak úgy röpködtek a "g.ci", "b.szd meg" és egyéb töltelékszavak a monológokban, illetve azt gondolom, ezekre épültek a monológok, a közbevetett "szolizni kéne", "akciós volt a MAC szemfesték" és a "láttad a verdáját" tematikájú közlésekben. Szóval attól tartok, olyan lánykák vágynak megkoronáztatásra, akik ettől életük megoldását remélik - tisztelet a kivételnek. Hátha sikerül leakasztani egy királyfit, vagy legalább kisherceget (végső esetben egy vénséges vén varázslót)...

Ebben kissé megnyugodtam és látványosan elkezdtem mellettük lapozgatni a Parti Nagy Lajos kötetemet (mindig van nálam olvasnivaló a hosszas tömegközlekedésre való tekintettel). Kicsit mondjuk sajnáltam, hogy nem az Így szerettek ők c. nagyméretű könyv van nálam. Az eltakarta volna a tokámat...

Egész biztosan minden 40 éves nő tudja, mit akar, mit fog csinálni 10 év múlva és mennyit ér. Csak én nem.... (itt most kivárok, és abban bízom, hogy ezrek jelentkeznek hangosan, hogy: én sem, én sem...!)
Éppen most nem tudom, mennyi az értékem, ugyanis a munkahelyemen a levegőben lógok, van is munkám, vagyis megvan a munkám egyik fele, a másik meg odalett, a fizuval együtt. De ne bonyolódjunk a részletekbe, rágódjunk csak a lényegen!
A Forbes magazin nemrégiben a legbefolyásosabb magyar nőkről írt. Ötvenen vannak. Csodálkozom, hogy van az országban ennyi befolyásos nő. Ők biztosan mind tudják, mennyit érnek. Mondjuk, jobban örültem volna, ha számszerűsítik is az értéküket, Eszenyi Enikőnek például 35 millió Forint az értéke, az RTL vezetőasszonyának 43 millió, Lévai Anikó pedig... nos, ő felbecsülhetetlen. Így legalább el tudnék igazodni és lenne egy skála, amin elhelyezhetem magam.
Most éppen kb. 450.000 Forintra taksálom magam. Én ezt nem gondolom túl soknak, azt hiszem, ennyit azért még megérek. Különösen, ha behúzom a hasam és belepréselődöm a kis feketémbe. Van, amikor millió dolláros bébinek hiszem magam, de be kell látnom, hogy ezek a pillanatok az idő múlásával egyenes arányban ritkulnak.
Mert mennyit is ér egy nő? (Cserháti Zsuzsa után szabadon...)
- Ha 3 diplomád, 4 nyelvvizsgád, jól fizető állásod van: mondjuk 8 millió.
- Ugyanez 2 gyerekkel: 4 milka.
- 20 éves fitneszmodell: 20 millió.
- 28 éves fitneszmodell: 10 millió
- 30 éves fitneszmodell 2 gyerekkel, milliárdos apuka mellett  ("ha én meg tudom csinálni a szabadidőmben, akkor bárki meg tudja..."): 50 millió
- 40 éves diplomás, 2 gyerekkel (nagyszülő nélkül), retusálásra szoruló hasizmokkal: 450.000 Ft

Álljon meg a menet! Ma munkából hazafelé utánam fordult egy pasi a kocsijából. Nem is volt túl régi. A kocsi. A pasi mondjuk igen. Azért ez mégiscsak értéknövelő tényező, nemde? Legyen 650.000, de az ár alkuképes…

A címben feltett kérdésre a rövid válasz: nem. Ez egy hülyeség.

40 éves vagyok, ami határozottan nem 30, de még csak nem is 39. Ez már csak onnan is látszik, hogy korai harmincas kolléganőim vígan "photoshopolgatnak" és "instáznak", a húszasok játszi könnyedséggel "adatbáziskezelnek", míg nekem az is gondot okoz, hogy kitöröljem az első automatikus válaszüzenetet ezen a blogos oldalon...

Szóval 40. És nő. Ez nem valami fényes felállás. Kíváncsi lennék, vajon más is csodálkozik-e reggelente a tükörben megjelenő nénin vagy csak én. Hát hiszen 18 éves korom óta arra gyúrok, hogy jövő nyáron jobban nézzek ki. És csak nemrég jöttem rá, hogy EZ MÁR NEM FOG MENNI...!! Sőt, egy tinédzsernek látszó edzőficsúr azt mondta tegnap az fitneszteremben, hogy nem is kéne olyan sokat (!) fogynom, jobb lenne, ha inkább feszesítenék. És eközben hányaveti módon meglegyintette a tricepszemet. Én legalábbis eddig annak hittem, bár az ő arcára inkább az volt írva, hogy löttyedt bőrflaska.:(

Lényeg, a lényeg, arra gondoltam, arról írogatnék itt, hogy 40 évesen, sőt állítólag afölött is van élet, és olyan tévhitekkel igyekszem majd leszámolni, mint például:

- Ne foglalkozz másokkal, akinek veled van baja, annak magával van baja!
- Ne tégy le az álmaidról, 40 felett is lehetsz még szupermodell!
- A férfiak többször fütyülnek a husis negyvenesek után, mint egy húszéves műnő után.
- Senkit sem vonz a plasztikcici, mert annyira látszik, hogy nem az anyatermészet ajándéka, hanem apué.
- Nagyon könnyű kilépni a rosszból, csak ismerd fel és akarj változtatni...

Csajok! Ugye ti is tudjátok, hogy ilyet csak egy huszonéves, Coelho-n nevelkedett közhelyszótár képes leírni, mert az igazság (sajnos, sajnos, sajnos) ideát van.

Csók: R.