A hétvégén a munkám kapcsán volt alkalmam néhány feledhetetlen órát egy légtérben tölteni több, mint egy tucat szépségkirálynő jelölttel. Háromszor öltöztem át az esemény előtt, mert menet közben rájöttem, hogy a magassarkú-kivágott felső kombó erősen úgy fest, mintha azt hinném: labdába rúghatok a feszes popók mellett. Mivel józan paraszti ésszel ráébredtem a szomorú valóságra, maradt a farmer-fehér póló-tornacipő összeállítás. Hogy mit akartam ezzel sugallni? Lazaságot, fesztelenséget és igen: forever young feelinget!

Tehát minimál sminkben érkeztem, és mit látok? A csajok többsége farmer-póló-tornacipő szettben érkezik. Na most reménykedhettem volna, hogy így összekevernek velük, de nem tettem. Ennél azért reálisabb vagyok. A sminkben szerencsére akadt különbség, mert ezek a lánykák valamiért úgy gondolják, az ajkakat söprő műszempilla még igézőbbé teszi őket, ezért valamennyien úgy pillogtak, mint Greta Garbo a legvérmesebb pillanataiban. Én műszempillával csak egyszer próbálkoztam, de mind a két óráig tartó felragasztgatás, mind a hetekig tartó "nehézszem-érzés" elvették a kedvem a folytatástól. Inkább megvártam, amíg jó perzsamacskához hasonlatosan szép lassan elhullatom a szőröm...

A lányok viszont közelről okoztak egy kis meglepetést: itt egy kis hurka, ott egy kis narancs... ami 40 évesen nem egy nagy durranás, de olyanoknál, akik szépségkirálynőnek jelentkeznek!? Meg is beszéltük a kollégáimmal, hogy vannak olyanok, akik után még a pasik sem biztos, hogy megfordulnának az utcán. Hol van ezeknek a lányoknak az önkritikája? Mit remélnek a versenytől? Vagy húszévesen sokkal elnézőbbek vagyunk magunkkal?

Persze, hamar megfejtettem a dolgot, ugyanis hallottam néhányukat beszélgetni. Csak úgy röpködtek a "g.ci", "b.szd meg" és egyéb töltelékszavak a monológokban, illetve azt gondolom, ezekre épültek a monológok, a közbevetett "szolizni kéne", "akciós volt a MAC szemfesték" és a "láttad a verdáját" tematikájú közlésekben. Szóval attól tartok, olyan lánykák vágynak megkoronáztatásra, akik ettől életük megoldását remélik - tisztelet a kivételnek. Hátha sikerül leakasztani egy királyfit, vagy legalább kisherceget (végső esetben egy vénséges vén varázslót)...

Ebben kissé megnyugodtam és látványosan elkezdtem mellettük lapozgatni a Parti Nagy Lajos kötetemet (mindig van nálam olvasnivaló a hosszas tömegközlekedésre való tekintettel). Kicsit mondjuk sajnáltam, hogy nem az Így szerettek ők c. nagyméretű könyv van nálam. Az eltakarta volna a tokámat...