Drága Asszonytársaim! Különösképpen Drága Szinglik és Pasit-Megtartani-Kívánó-Kapcsolatban-Élők!

Eljött az ideje, hogy megosszam veletek híresen fejlett asztrológiai és társkereső tudásom legjavát. Íme, a legjobb pasifogási- és megtartási tanácsok - az adott hímnemű horoszkópjegye szerint. (Kéretik ugyanolyan véresen komolyan venni, mint korábbi bejegyzéseimet! A valósággal való mindennemű egyezés NEM a véletlen műve..:)

BAK pasi
Mivel óvatos és hajlamos az önsajnálatra, a legjobb, ha először csak messziről küldünk felé sajnálkozó pillantásokat, majd napról napra közelebb merészkedünk. Ezzel párhuzamosan a tekintetünk legyen egyre fátyolosabb, majd - ha már elég óvatlan a jelenlétünkben - egyenesen leheljük az orra alá: "Annyira kimerültnek tűnsz. Akarsz róla beszélni?" Ha már becserkésztük, a legjobb, ha minden reggel látványos elhelyezünk a kamillateája mellé valamilyen szezonális vitamint.

VÍZÖNTŐ pasi
Nehezen kiismerhető és erősen érdeklődik a lélektan, akár egyenesen a spiritualitás iránt, így ideális esetben összefuthatunk vele jósnőnél, asztrológusnál vagy ha már összebútoroztunk, nézhetjük együtt az Ezo Tévé műsorfolyamát. Ha még csak a vadászatnál tartunk, tökéletes ismerkedő duma, ha véletlenül nekiütközünk, elejtjük a holminkat, és döbbenten meredünk rá, mondván: "Istenem, pont ilyen magas, barna, szívdöglesztőről beszélt Morgana..."

HALAK pasi
Elég könnyen befolyásolható, fejlett szépérzékkel rendelkező egyed. Így a legjobb, ha férfidivat üzletekben próbálunk lecsapni és függetlenül attól, hogy épp egy rózsaszín skótkockás pulóverben vagy egy csőnaciban nézegeti magát a tükörben, bátran és nyílt hódolattal bámuljuk. Ha észrevesz, finoman közelebb merészkedhetünk és leplezetlen elismeréssel a hangunkban megkérdezhetjük, hogy vajon egy ekkora trendszetter adna-e tanácsot, ha a hasonlóan izmos öcsénknek szeretnénk inget vásárolni.

KOS pasi
Faltörő kosként halad a céljai felé, türelmetlen, és nem a megértés az erőssége, így célravezető, ha bevehetetlen várnak álcázzuk magunkat. Persze patikamérlegen kell mérlegelni a bevehetetlenség-megadás arányát, hiszen ha túl sokáig játsszuk a jégkirálynőt, könnyen más várat kezd ostromolni. Legjobb talán, ha fagyos pillantással végigmérjük, majd csókra nyílt ajkakkal a karjai közé omlunk. Ha már megszereztük... nos, gondoljuk át még egyszer!

BIKA pasi
Nyugodt, csendes és megfontolt, olyan, aki alaposan megvizsgálja a dolgokat, mielőtt dönt. Mivel a szokások rabja, valószínűleg egy hét után pontosan tudni fogjuk, hogy a munka előtt hol vesz kávét, mikor látogatja meg az anyukáját és mit vásárol a hétvégi menühöz. Ideális esetben éppen egy ilyen bevásárlás alkalmával lehet leszólítani, mintegy mellékesen az orrunk alá dünnyögve: "Mindig utáltam, ha átszervezik a savanyúságok és a befőttek polcát. Miért nem lehetnek egyszerűen ABC sorrendben az áruk?" Ha már a Bika mellett ébredünk, mindössze annyit kell tennünk, hogy keddenként és szombatonként bármi áron legyőzzük a migrénünket.

IKREK pasi
Rendkívül ötletes, extravaganciára hajlamos, a társaság középpontja típus. Nyíltan csodálandó! Ő az, akinél bármilyen eszement trükk beválhat az ismerkedésnél. Hagyjunk el egy jegyet egy hőlégballonos repülésre, amelyen véletlenül mi is részt veszünk, vagy hallótávolságon belül ecseteljük legutóbbi raftingos élményeinket. Ha már behálóztuk, nagy fába vágtuk a fejszénket a megtartásával, hiszen mellette nem lehet elszürkülni. Kezdőknek állandó hajszínváltogatás, haladóknak intim piercing ajánlott - havonta máshol.

Asszonyok, lányok, hölgyeim!

Nyilván mindenki rákattintott már a legmegbízhatóbb női magazinok legmegbízhatóbb irányt mutató írásaira, amelyeket a következő képletben lehetne összefoglalni:
X jel, hogy az Y-od Z-t művel veled.
Értelmezés:
X= egy szám 3-tól kb. 120-ig
Y= barátnőd, főnököd, de leginkább a pasi az oldaladon
Z= szeret / nem szeret / szívből / igazán / ki akar rúgni

Nos, most erre a képletre szorítkozva igyekszem felvillantani 40 év tengernyi tapasztalatát és megosztani veletek azt a 7 tuti biztos jelet, amely arra utal, hogy érdemes lenne végiggondolni a kapcsolatotokat. Tehát, honnan is sejthetjük, hogy esetleg, talán, véletlenül nem a megfelelő pasi mellett sátoroztunk le?

1. Öt év után sem mutat be a szüleinek
Ebben az esetben két verzió van. Ha a szülők vállalhatatlanok, az arra utalhat, hogy a pasink függőségei és/vagy kirohanásai nem a véletlenek összjátékának köszönhetőek. Ha minket tart vállalhatatlannak a szülei előtt, akkor miről beszélünk?

2. Mind a h, mind a gy betűs szavak hiányoznak a szótárából
Oké, lehet, hogy az sz betűst kimondta, vagy legalábbis a mi vallomásunkra annyit dörmögött, hogy "én is", de ahányszor a barátnők házassága, netán gyermekvállalása kerül szóba, azonnal fokhagymakoszorút akaszt a nyakába és ijedten keresztet mutat az ujjaival.

3. "Őszintén" válaszol
Hölgyeim, valljuk be, hogy az őszinteségnek is vannak határai. Amennyiben a velünk egy fedél alatt élő pasi igennel mer válaszolni bizonyos kérdésekre (mint például "Szerinted megvastagodott a combom?", "Mit gondolsz, túl fiatalos már nekem ez a ruha?", "A főzés előtt még elmosogassak?", "Jól láttam, hogy a szomszéd csajt stírölted?"), az "őszinte" jelző helyett bátran használjuk a "tapló" kifejezést.

4. Nyitott szemmel és szívvel él
De nem ám a buddhista tanok és a vegetarianizmus iránt nyitott. Csakis a 20 éves bombázók iránt mutat ilyen nyitottságot - a mi jelenlétünkben.

5. Sajátosan értelmezi a segítségnyújtást
Érdemes magunkba nézni, ha a pasi, akivel együtt élünk, felteszi a lábát egy puffra, ha éppen alatta próbálunk porszívózni, miközben ő meccset néz. Ha kis kupacokba gyűjti a zoknijait az ágy alatt, hogy így könnyítse meg nekünk, hogy kimossuk. Ha (csöngetésünkre reagálva) kinyitja az ajtót, amikor hazacipeljük a 8 szatyrot a piacról, és még a fogunk közt is egy háromkilós mosópor lóg. Ha még csak meg sem próbálja megtenni mindezeket...

6. Anyagi függetlenségre törekszik
Az anyagi stabilitásra és függetlenségre való törekvés abszolút üdvözlendő. Picit árnyalja a képet, ha tőlünk próbál független maradni, és a függetlenség jelszava leginkább csak akkor kerül ki a zászlójára, ha a konyhapénzről van szó. Az maradhat bátran a mi felségterületünk és felelősségünk. Bár a konyhában termelt javak természetesen közösnek számítanak.

7. "Még magát sem tudja szeretni"
Nem tudom észrevettétek-e már, de a férfiak egy jelentős rétege egyre lelkesebb felhasználója a konyhapszichológiának. Azt legalábbis elég sokan leveszik, hogy "aki magát sem képes szeretni, hogyan szeretne mást és hogyan várhatná el, hogy őt szeressék". Ezt pedig gyakran alkalmazzák a kapcsolat ellehetetlenítésére. Mondjuk értékelendő, hogy igyekeznek becsomagolni a lényeget, de higgyétek el, csajok, ezeket a pasikat nem taníthatjuk meg az önszeretetre, hiszen ez a mondat szimplán azt jelenti: semmi komolyat nem akarok, ki mondta, hogy ez szerelem...?

Drágáim!

Talán nehéz elhinni, de a hétvégét - 4 és fél millió honfitársammal együtt - a strandon töltöttem, természetesen a családdal. Ez úgy eshetett meg, hogy az uram heves tiltakozása ellenére elhittük, hogy a hőségriadót leginkább a vízparton lehet túlélni. Pedig igaza volt: az erősen lefüggönyözött szobában elviselhetőbb lett volna.

Kicuccoltunk tehát a Palatinusra, pikk-pakk felvertük a katonai sátrunkat, hogy mihamarabb belefeledkezhessünk a hűvös víz és az előttünk elterülő XL-es méretű hölgyek gyönyöreibe. És mivel nem vagyok nagy strandlátogató, így újra és újra rácsodálkozom a magyarok strandkultúrájára, amelynek gyöngyszemeit érdemes sorra venni.

Fürdőruha választás

Hölgyeim, lehet, hogy bennem túl erős a kritikai hajlam (mentségemre szóljon, hogy ez az önkritikámban csúcsosodik ki), de egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyi fürdőszobából kihagyták a tükröt. Itt most közhírré tétetik: a háromszög bikini felső + tangabugyi kombó 25 év és 50 kiló fölött kínos! A melltartóval az a baj, hogy az alsó pánt alatt még megjelenik 2-3 extra fodor, így nehezen lehet fiziológiailag elkülöníteni a mellet a felső hasi hurkáktól. A tanga pedig, nos hát, szabad folyást enged az egyébként is kibuggyanó bájaknak, és olyan bőrfelületeket is láthatóvá tesz, amelyek fedéséért én még fizetni is hajlandó lennék.
Egy fokkal jobb a 80 centis rojtokkal ékesített bikini felső, amely pink sziú indiánná varázsolja viselőjét, bár én ennél a darabnál is meghúznék egy korhatárt - mondjuk 12 évnél.
A férfiaknál nem hozott újat az idei szezon: továbbra is dívik az átázott klottgatya és a kőműves dekoltázs.

Az auraérzékelés teljes hiánya

Én nem mondom, hogy minden strandolónak Uri Geller képességeivel kellene rendelkeznie, de egy icipicit zavar, amikor egy lúdtalp belelóg a fagyimba. Értem én, hogy sok jó ember kis helyen is elfér, de azon kissé meglepődtem, hogy amíg pancsoltunk, egy öttagú család beköltözött a napozós sátrunkba. Kéretik törölköző és törölköző közt legalább 5-6 centis mezsgyét szabadon hagyni! Ugyanígy kéretik az aurát egy parányit visszafogni a medencében, ahol legalább ilyen pofátlan dolog egymástól 8 méterre hajigálni a pöttyöst és elvárni, hogy senki se merészkedjen a kocasportolók közti vízterületre.

Fogyasztás a köbön

A magyar ember szereti hasát, hiszen mint a mondás is tartja, a férfit ennél fogva lehet megtartani - attól tartok, szó szerint. Így aztán fogyaszt. Ezzel nem is lenne gond, ha a hűtőtáska tartalmának maradványait nem a földön, vízen, levegőben hajigálnák el. Így viszont bárhol találkozhatunk egy csirkecsonttal, párizsihéjjal, panírdarabbal, és hát barack-, cseresznye-, illetve meggymaggal - a reformétrend jegyében.
Jellemzően a standokon aranyáron vásárolt élelmiszer jobban meg vagyon becsülve, annak a darabkáit nem, csupán a göngyölegét fedezhetjük fel a szemetes - mellett fél méterrel.

"Egyszer élünk"

Végezetül hadd osszam meg veletek egy személyes becsípődésemet. Minden nyáron meglepődöm a strandokon, hogy honfitársaink mennyire szó szerint értelmezik a Carpe diem! (Élj a mának!) tartalmát. Olyannyira fittyet hánynak a holnapra, hogy én még ennyi pecsenyére égett és/vagy isler-barnára sült testet talán sehol sem láttam. És nem csak önnön testi épségüket veszélyeztetik, de a bátrabbja még a kiskorúak barnaságát sem kockáztatja holmi 1000 faktoros naptejjel vagy netán pólóval. Elvégre könnyen belátható, hogy egy babakocsis korú macsó vagy csajszi nem tud meglenni a 39 fokos déli nap és a baktériumoktól hemzsegő gyermekpancsoló nélkül. (Itt jegyzem meg, hogy a pancsolóban dagonyázó apukákat-anyukákat letöltendővel sújtanám...)

Szóval, ennyit a kis magyar strand-valóságról. Persze nem szeretném elvenni a Budapest Gyógyfürdő Zrt. kenyerét, mindössze felhívom a cég figyelmét, hogy az olasz strandok konzorciuma kiadott egy strand-illemtankönyvet, amely többek közt felhívja a figyelmet arra, hogy a drága jó olaszok ne napozók közt focizzanak, ne üvöltessék a rádiójukat, ne nyomják a csikket a homokba vagy ne dobják a vízbe, és ha egy mód van rá, ne csámcsogjanak vagy böfögjenek evés közben. Viva l'Italia!

Drága Sorstársaim!

Tele van a net olyan ajánlókkal, amelyek felhívják a figyelmünket arra a 10/20/48/123 könyvre, amelyeket el kell olvasnunk 18/25/50/130 éves korunkig. Nos, töredelmesen bevallom, én szeretek olvasni (becs' szó, szoktam is), de nincs az az ajánló, amelynek hatására nekiugranék a Perzselő szívek vagy a Nedves tájak (18+) c. örökbecsűeknek. Arra sem érzek kimondott késztetést, hogy még egyszer végigrágjam magam az Egy magyar nábobon és szégyenszemre bevallom, Az öreg halászt sem tudtam végigolvasni.

Bármennyire is trendi, nem szakácskönyvekkel szoktam lefeküdni. E téren iszonyúan régimódi vagyok, Horváth Ilona töltött csirkéjénél leragadtam, a szakácskönyve viszont annyira sárga és rongyos, hogy tényleg csak 5 percig nézek rá, amíg felfogom a ragulevest.

A szürke ötven árnyalatát direkte angolul vettem meg, gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal és egy kis mamipornón szórakozva felfrissítem angoltudásom. Sajnos azonban a kulcsfontosságú szavak felét sem értettem, így kb. 50 oldal után ezt is feladtam. (Hogyan lehetne úgy élvezni egy irodalmi alkotást, hogy nem értem, bilincsbe verték-e a főhőst vagy egy körtefához kötözték...?)

Régebben kifejezetten nagy barátja (pontosabban barátnője) voltam a lelkizős, önsegítős könyveknek. Igen, azoknak, amelyek megmondják, hogyan kellene segíteni magamnak, hogy az Isten is megsegítsen, illetve egyszer s mindenkorra felszólítanak, hogy azonnal szeressem meg magam, mert különben senki más nem fog szeretni. Miután jól megtanultam belőlük, hogy azt kapom vissza a külvilágtól, amit én magam sugárzok, Coelhoval együtt ezeket a gyöngyszemeket is félretettem. Jól jönnek majd szenilis öreg napjaimban.

Ugyanakkor életem első 40 évében számos olyan könyvnek hasznát láttam volna, amelyet azonban sohasem láttam megírva. Íme az én hiánypótló Top 10-es listám 40 éves nőknek:

1. Körte és narancs
(Minden, amit tudni akarsz a fenekedről és a cellulitiszedről, de nem mered megkérdezni)

2. Lopott 4 percek nyomában
(Kisgyermekes szülők nemi életéről röviden)

3. Receptkavalkád trappista sajtra és virslire
(Változatos vacsorák elképesztően válogatós gyerekek anyukáinak)

4. Útmutató az ötödikes matekkönyvhöz
(Kézikönyv azoknak a szülőknek, akik Vekerdy Tamás nyomatékos felszólítása ellenére segítenek a háziban)

5. Lesz ez még így se!
(Kiskamasz fiúgyermekeket nevelők elsősegélykönyve)

6.Family management
(Logisztika tankönyv nagyi nélkül boldoguló anyukáknak)

7. Null- vagy mínusz kalóriás fogások
(Avagy hogyan fogyjunk 5-6 kilót 24 óra alatt?)

8. Mi leszek, ha nagy leszek?
(Pályaválasztási tanácsadó életközepi válság idején)

9. Jó az öreg a háznál
(Hogyan tegyünk magunkat nélkülözhetetlenné a munkahelyünkön, 10-15 évvel fiatalabb kollégák közt)

10. Vénülő kezed
(A csábítás trükkjei 20 együtt töltött év után)

Sorstársaim, akik lógtatok technika óráról!

Mint valamennyien tudjuk, a nyári szünet kitűnő alkalmat teremt a családot összekovácsoló programokra, a gyerekek kreatív szórakoztatására, a közös alkotásra, az életet gazdagító kézműves tevékenységre.... bla-bla-bla.  Magyarul: valamivel el kell foglalni azokat a nyomorult kölyköket, hogy ne lógjanak a neten / ne kapcsolgassák a tévét / ne találják ki, mit is főzhetnénk nekik.

Feltérképeztem tehát a jobbnál jobb do it yourself oldalakat, és elfogott a sárga irigység: vannak nők, akik fonalból készítenek hintalovat, mások kavicsokra festenek kódexeket, sőt, egyesek a gyermekeikkel együtt három lyukas zokniból összeütnek egy patchwork ágytakarót... nekem meg hat és fél nap alatt elpatkol a vadiúj hortenziám (lásd korábbi bejegyzésem: Egy negyvenes nő titkai).

Szóval, valami olyan kreatívkodást kellett kieszelnem a 11 éves lánygyermekemmel, ami nem haladja meg egy orangután kézügyességét. (Igaz, mivel azt hiszem neki is szembefordítható a hüvelykujja, lehet, hogy sokkal hamarabb összeütne egy kesztyűsbábot, mint én...)

Először próbálkoztam a színezőkkel, de a lányom rövid úton felvilágosított, hogy kimentem a vonalból. Aztán felvillantak az agyamban a napközis tanítónénim foglalkozásai, és arra gondoltam, összedobok egy kis sóliszt gyurmát, azzal majd órákig elleszünk. Ez be is jött. Órákig elvoltam. Először a túlsózás elkerülése végett tettem hozzá egy kis cukrot, aztán vízzel hígítottam, majd a folyósságát próbáltam plusz másfél kiló liszttel ellensúlyozni. Végül elbicikliztem a Tescoba és vettem egy Süni gyurmát. Láttátok volna, milyen büszke volt rám a lányom!

Miután még idejekorán felhomályosítottam, hogy ma már a nők sem kötni, sem horgolni, sem makramézni nem tudnak (a nők gyűjtőfogalom alatt magamat értettem, de nem akartam ennyire személyesre venni a közlést), megtanítottam gombot felvarrni. Mert ilyen házias asszonyka vagyok. Később fűztem neki egy egysoros nyakláncot, amelyben igen profin megvalósítottam a kék-piros-zöld-kék-piros-zöld sorozatot.

Végül leánykám kis lemondással a hangjában arra kért, legalább valami frizurát csináljak neki. Eljött az én időm! - gondoltam, mert vannak róla emlékeim, ahogyan tükör nélkül befonom parkettába a hajam 14 évesen. Nekiláttam tehát a loboncnak és elkezdtem tanítgatni a hajcsavarók használatát. És hinnétek vagy sem, ez a kreatív tevékeny legalább fél napos programot adott nekünk. Igazi összekovácsolódás volt, amíg sikerült úgy kicsavargatnunk a kütyüket, hogy a gyermek hajállományának 80 százaléka megmaradjon a fején... 

Kedves Negyvenes Barátnéim!

Olvastátok, hogy a kies oroszországi Nyizsnyevartovszkban betiltották a jógát? Nagyon is jó okuk volt erre a hatóságoknak: rájöttek, hogy a jógának "okkult karaktere" van, így pedig "új vallási kultuszok és mozgalmak táptalaja" lehet.
Szerintem épp itt volt az ideje, hogy valahol végre lerántsák a leplet a szörnyű kórságról, az alattomos búvópatakként előretörő boszorkányságról, erről az úgynevezett jógáról!

De nem lenne érdemes itt megállni és győzelmi tort ülni eme szerény győzelem felett. Javaslom, gondoljuk végig, melyik mozgásforma lehet még ugyanilyen ártalmas és indítsuk el a betiltásra vonatkozó javaslatunkat! Íme, a negyvenesek petíciója az egyes sportágak ellen.

Aerobik

Könnyedén belátható, hogy ez az ugrabugrálásra buzdító, feszülős szerkóban végzett fertelem közröhej tárgyává silányítja a jobb sorsra érdemes negyveneseket. Különösen azt a formáját kéretik betiltani, amelyben mellém állhat egy 21 éves bombázó. Ez utóbbi teremtmény felé irányuló férfiúi nyálcsorgatás pedig tulajdonképpen maga az egyenlőtlen bánásmód. Betiltani!

Úszás

Hát kell-e bárkinek magyarázni, hogy a vízben végzett mozgással járó öltözék (néven nevezve: fürdőruha) a hátrányos megkülönböztetés melegágya? Bizony, ezt bármely negyvenes csaj megerősítheti. Ugyanis hiába élek törvény adta lehetőségeimmel (úgy mint szivacsbetét, páncélozott melltartó, jelentékeny redők a hasi részen, vagy éppen az olyan magasan szabott alsó, hogy a hónaljnál végződik), mégsem az én hátúszásom csodálják, hanem a mellettem kutyában tempózgató sellőjét. Betiltani!

Labdajátékok

Ha van igazán kitiltandó sport a világon, az minden olyan küzdelem, amit labdával végeznek. Egyrészt ugye megalázó, amikor még a pöttyöst sem tudom elkapni a játszótéren. Másrészt a "labdajátékok" célja kifejezetten szexuális jellegű: bejuttatni egy gömböt egy arra teljességgel felkészületlen lyukba/kapuba/kosárba. Ugye, hogy ugye? Harmadrészt sosem fogom kiheverni azt a rémes pillanatot, amikor hatodikban ismételten a kosárlabda mellé nyúltam és a 8-10 kilós sportszer (nekem legalábbis annyinak tűnt) belepréselte a szemüvegemet az arcomba. Betiltani!

Futás

Egyenlőtlen és teljességgel öncélú küzdelem. Hát van valami értelme poroszkálni a sportpályán, az erdőben, az utcákon, amikor mindig van valaki, aki úgyis megelőz? Egyébként is: nem az út maga a cél? (Függetlenül attól  hogy pont ez a szó (cél) szerepel a versenyek befutójánál.) Kit érdekel, hogy hány óra alatt futom a 800 métert? Betiltani!

Technikai sportok

Nem tudok vezetni, beoltottak célzás ellen, a jobb kezemet úgy tudom megkülönböztetni a baltól, hogy reggelente rárajzolok egy J betűt. (Onnan tudom, hogy melyikre kell J betűt rajzolni, hogy megfigyelem, melyikben fogom a kanalat.) Hát, kell ennél több érv? Betiltani!

Kiváló Asszonytársaim!

Ha tudtok titkot tartani, bevallhatjuk így, egymás közt, hogy megvannak a magunk kis titkai. Kinek ne lennének? Saját titokhoz mindenkinek joga van - kivételt képeznek ez alól talán a 15 év alattiak és az uram.

Ezen az alapon nekem is megvannak a magam kis titkai, és azt hiszem, ezek száma az évek múlásával egyenes arányban szaporodik. Már olyan titkaim is vannak, amelyeket magamnak sem vallanék be. Persze a legtöbbel azért szembenézek és mindenkinek javaslom, készítsen egy hasonló kis leltárt a sajátjairól. Íme, jó példával járok elől.

- Közvetlen családtagjaim (egész konkrétan az uram) előtt titokban tartom a pontos méreteimet. Ugyanis úgy vélem, más szemmel néz rám, ha azt hiszi, hogy C-kosarat és XS-es bugyit hordok, mintha tudná a szörnyű valóságot. (Ez a titok azzal is jár, hogy megkockáztatom: sohasem tudom majd felvenni a tőle kapott mesés neglizsét. Majd ha egyszer kapok tőle egy mesés neglizsét.)

- Nem vallom be, hogy időnként én tüntetem el a fél tábla mogyorós csokit vagy a megmaradt piskótát. Többnyire hagyom, hogy a fiamat gyanúsítsák. Persze ez kockázatos titok, ugyanis egyszer épp akkor ért haza mindhárom családtagom, amikor nagykanállal fogyasztottam a Nutellát. Magában. Szerencsére ezt ugyanúgy meg lehet magyarázni egy jó kis premenstruációs szindrómával, mint a fél napig tartó hisztit.

- Nem szeretném leleplezni, ki miatt pusztult el rekordgyorsasággal az a hortenzia, amelyet saját felelősségre cipeltem haza a virágostól. Mentségemre szóljon, hogy akciós volt és hogy az egyheti nemöntözést megpróbáltam egynapi túlöntözéssel kompenzálni.

- Azzal sem szeretném felkavarni az indulatokat, hogy elárulom, hogyan került a távirányító a fikusz cserepébe a kosárlabda EB döntője alatt, miközben a tévé az egyik népszerű kereskedelmi csatornára volt beállítva... Muszáj volt megtudnom, elvállalja-e Bori a New York-i munkát a Jóban rosszbanban.

- Nem feltétlenül számolok be a gyerekeimnek arról, hogy a nyolcadikos bizonyítványom magatartás négyese azért van, mert ki akartam próbálni, hogy suli helyett van-e merszem vonatozni egész nap. (Azért érzitek, micsoda bevállalós csaj vagyok, hogy így lemondtam a jelesről...)

- Nem szívesen tenném közzé, hogy szeretem a  csokilikőrt, amikor tudom, hogy ez az egyik legnyálasabb ital az univerzumban, és manapság minden király arc rozéfröccsöt meg kézműves sört iszik.

De a legnagyobb titok az uram előtt, hogy miért is tárolok teljesen különböző méretű nadrágokat a gardróbban. Nektek elárulom, hogy hogyan is rendszerezem ezen ruhadarabokat:
- melegítő (alias mackó) nacik
- otthonra-még-jó-lesz melegítő (alias mackó) nacik
- a gyerekek előtti nadrágok
- a gyerekek utáni nadrágok
- titkon-reménykedem-benne-hogy-valaha-leszek-ilyen-méretű nadrágok. 

Pszt! Titok...

Hölgyeim, csatasorba!

Nem tudom, hallottátok-e, de egy ausztrál asszonytársunk kis híján belepusztult a csőnaciba! Az történt, hogy az érintett hölgy feszülős farmerban kezdett guggolva és/vagy térdelve takarítani. És addig-addig suvickolt, hogy a lábszárában megszűnt a vérkeringés. Járni, sőt még felállni sem tudott. Három napig kezelték a kórházban, mire hazaszédeleghetett. Remélem, valamennyien ugyanazokat a tanulságokat vonjuk le.
1. Soha ne takaríts csőnaciban! Még akkor se, ha alakformálónak hirdetik.
2. Eszedbe ne jusson órákig csiszatolni a padlót! Sőt, én szigorúan limitálnám az időtartamot 10 percben!

Kéretik tehát csínján bánni a feszülős farmerrel, sőt, nézzünk szét egy kicsit a gardróbban és kegyetlenül szelektáljuk az immár nyilvánvalóan életveszélyes divatkellékeket. Mire gondolok?

Flip-flop papucs

Akinek hajlott már be a műanyag papucska eleje a talpa alá, és alig tudott megkapaszkodni az előtte poroszkáló idős asszony gurulós bevásárlószatyrába, nos, az tudja, miről beszélek.

Törpe-, médium vagy XXL-es tűsarkú

Eme lábbeli nem csak az Operaház vagy a bátonyterenyei resti előtt lefektetett macskakövön életveszélyes. Nekem speciel a mozgólépcsőn volt már olyan beakadásom (szó szerint), hogy csak az uram férfias lélekjelenléte akadályozta meg, hogy rávessem magam a piros pánikgombra.

Vastag öv (amelyen a derékbőségednél 4 centivel beljebb fúrtál egy lyukat)

Saját tapasztalataim szerint az első 10-15 percben fel sem tűnik, hogy egy kicsivel visszafogottabb a hasi légzésed, mint korábban, de ez a viselet fél nap után gyakorlatilag átrendezi a májadat a húgyhólyagod helyére. (Ez utóbbi viszont olyannyira akadályoztatva van a tágulásban, hogy 10 percenként kell vécére rohangálni.) Ha pedig este végre leoldod a kínzóeszközt, akkor sem teljes a megkönnyebbülés, mert egészen pontos lenyomatát másnap reggelig felfedezheted sorminta formájában a bőrrel fedett zsírszöveten.

Shopping táska

Egy anya egyszerűen nem lehet meg katonai sátor méretű táska nélkül. Nekünk ugyanis sokkal több, feltétlenül szükséges holmink van. Én például 14 évvel első magzatom születése után sem indulok útnak literes kiszerelésű víz, kis keksz, nedves kéztörlő nélkül. És szinte mindig szükség is van rá, hiszen ha tízméternyire eltávolodunk az otthonunktól, valamely csemete mindig felteszi az ártatlan kérdést: van nálad innivaló? Ez az évtizedekig tartó terhelés viszont olyan mértékű deformitást képes okozni, hogy a bal vállamat már csak egy nyolcvanas évekbeli válltöméssel tudnám egy szintre hozni a jobbal.  

Statement nyaklánc

Nekem pontosan egy darab ilyen nyakláncom van. Pontosan fél évvel azután szereztem be a must have ékszert, miután kiment a divatból. Tulajdonképpen ritkán is hordom, mert a hatalmas gömböktől gyakorlatilag megrepedt az egyik nyakcsigolyám és nincs olyan kabát, amelyet úgy tudnék begombolni felette, hogy leplezni tudjam újsütetű ádámcsutkámat.

Neoprén nadrág

Ugye senkiben sem merült fel a kérdés, hogy miért is hord egy negyvenes nő neoprén nadrágot? Természetesen ebben kell tornázni, ha le szeretnénk olvasztani a combunkról négy-öt feles kilót. Állítólag. Én csak azt érzem, hogy folyik a lábamról a víz, és küzdök a nehézlégzéssel. Egyszer még futni is kimerészkedtem benne az atlétika pályára, de hogy ne legyek annyira feltűnő, felhúztam rá egy melegítőnacit és a derekamra kötöttem a hozzáillő felsőt is. Szerintem azóta is emlegetik a nőt, aki 400 méter után annyira izzadt, hogy a nyomában sárrá változott a salak...

Drága Lányok, Asszonyok!

Be kell vallanom nektek, hogy két hete újra elkezdtem nézni a Rém rendes családot. Pedig már láttam 20 éve. De sajna Al Bundy és t. családja annyira szórakoztatja a gyermekeimet, hogy gondos anyaként én is ott ülök a tévé előtt. (Ugyanis elvi okokból nem vagyok hajlandó egynél több tévét elhelyezni a lakásban.) Az első 20 percben folyamatosan azt próbáltam elmagyarázni, mi abban a vicces, hogy egy család tagjai álladóan fikázzák egymást. De amikor a feleség, a konyhát látásból ismerő Peggy Bundy, csikkel a szájában, sírva gyúrta a lehetetlen állagú tésztát, hogy másnapra összedobjon 800 darab sütit a lánya iskolai ünnepségére, akkor már csak röhögni tudtam.

Ugyanilyen megfontolásból nézem előtte a Két pasi meg egy kicsi c. klasszikust. Na jó, a Jóban rosszban egyetlen vicces vonala a Bodolai család. Ezt pedig azért követem, mert egy suliba jártam a családfőt alakító kitűnő karakterrel. Meg azért, mert tudnom kell, hogy az ármány Nándi végül polgármester lesz-e...

A sorozatok iránti elkötelezettségem nem ma kezdődött. Mint oly sokan, én is a Dallason, a Kórház a város szélénen és a Nők a pult mögötten szocializálódtam és ébredtem rá, hogy egy csinosnak mondott harmincas pultosnőnél nem hátrány a bajuszka, illetve, hogy ha egy olajbáró neje vagy, praktikus egy kicsit mindig nyitva hagynod az ajkaidat. Igaz, Samanthánál ez valószínűleg a zugivászat miatt fejlődött ki.

A valódi áttörést sorozat-motivált életemben a nagy magyar valóságban gyökerező Szomszédok jelentette. Hónapokig tartott, míg megszoktam az erősen papírízű párbeszédeket, de aztán annyira szívemhez nőtt Kotkoda Tyúkanyó és Julcsi hanghordozása, hogy úgy éreztem, ezt én is reprodukálni tudom. Így indult jelentősnek nem mondható szavalóversenyes, fellépegetős életutam. Tehát a gazdagréti saga konkrét hatással volt a sorsomra. Olyannyira, hogy a Dallas záró epizódjaiban én voltam Bobby álombeli feleségének a magyar hangja. Ez a nyomorult Bobby viszont alig aludt, mert ha jól emlékszem, két epizód után huss, vége lett az álomnak és ezzel párhuzamosan mesés szinkronkarrieremnek is.

Személyes kapcsolataimra is kihatással voltak a szappanoperák. Remek példaként szolgált a Jóbarátok, a Barátok közt, a Túl a barátságon ... ja nem, ez utóbbi nem is sorozat. A Rabszolgasorsnál eldöntöttem, hogy ha nagy leszek, megoperáltatom a szemem (megtörtént!), a Szex és New York epizódjai után konkrét elképzelésekkel érkeztem a turkálóba (majd lógó orral távoztam), a Dr. House elmélyítette látens hipochondriámat, a Született feleségek után pedig sutba vágtam a szuflésütőt, mert rádöbbentem, hogy egyenes arányosság állhat fenn az anorexia és az üzletszerű konyhatündérség közt (lásd Brie).

Gyermekeimnek azonban jó példával járok elől, mert sohasem ülök a tévé elé kifejezetten bámulási céllal. Mindig az ölemben tartok egy tartalmas könyvet és úgy bámulok...

Drága Jó Asszonytársak!

Tegye fel a kezét, aki nem emlékszik a Tiffany, a Júlia, a Romana Bianca, esetleg a Szívhang regényújságokra! Aki most feltette, az nyugodtan elhagyhatja ezt az oldalt, hiszen nyilván nem élt meg olyan ár-apályokat a romantika tengerpartján, mint azok, akik örökre szívükbe zárták a csúcsromantika eme fénypontjait. Ugyanis ezen kis füzetecskék teli voltak olyan megindítóan gyönyörű történetekkel, amelyeknek a végén a hősnő lobogó (természetes) vörös haját hátradobva, könnyes szemmel hagyja magát lesmárolni a kérges tenyerű lovászfiútól. Vagy az asszisztensnő magához tér az ájulásból, miután elolvasta az addig némán szenvedő Szova doktor szerelmes levelét.

Nos, nekem nem volt sok ilyen újságom, de azt a négy darabot, amit az anyukám vásárolt, mind elolvastam. Ötször. Akkoriban még pontosan úgy képzeltem a romantikát, ahogyan ottan le volt írva. Magányos (25 éves) szív keresgél a nagy érzelmi sivatagban, és végül kiderül, hogy a szerelem végig a közelében lakozott, csak a fatális véletlen eleddig közébük állt. De egy fényűző bálban / az istállóban / egy lakatlan sziget fehér homokos tengerpartján egymásra találnak és csodás párt alkotnak. Örökkön örökké.

Ma már inkább mérsékelt idealistának nevezném magam (ezt egyesek gyakorlott földhözragadtságnak hívják), bár a naplementében lassítva egymás felé futás majdnem bejött, csak mi a buszmegállóban szaladtunk egymás irányába - hogy átadjam az otthon felejtett bérletet. 

Hosszú évek meddő várakozása után arra is rájöttem, hogy ha valamit szeretnék, azt meg kell mondanom, mert kevés olyan lelki társ van, aki apró lelki rezdüléseimből kiolvassa titkos lelki vágyaimat. Közel tíz évig azt gondoltam, hogy ha az uram december 20-án feltett kérdésére szemlesütve azt rebegem, hogy "á, én tényleg nem kérek semmit", akkor ő majd a szemlesütés hőfokából kitalálja, hogy igazából egy bizonyos DKNY fülbevalóra vágyom...

A tizenegyedik évtől a tizenötödikig egész decemberben nyitva hagytam egy magazint azon az oldalon, ahol véletlenül bekarikáztam az adott darabot. Januárban már kénytelen voltam elpakolni az asztalról, mert belepték a morzsák. A tizenhatodik és tizenhetedik év úgy telt el, hogy az év során minden egyes plázatúra alkalmával (ami ritkán adódik egy vásárlásfóbiás férjjel) elmondtam az adott kirakat előtt, mennyire tetszik a kis füldísz.
Tavalyelőtt megvettem magamnak. 

Persze, nyugodtan bevallhatom, hogy titkon még mindig rajongok a romantikáért, de tavaly már nem lepődtem meg, amikor az uram karácsony előtt rákérdezett, szeretem-e én egyáltalán az ékszereket, és piruló "igen" válaszomon felbuzdulva meglepett ... egy ékszertartó dobozzal.