Anti-közhely gyűjtemény azoknak, akik kiábrándultak Coelho-ból

40 az új 30???

6 rettenetes típus a buszon

funny-weird-passenger.jpg

Kedves BKV-zó Utastársaim!

Mi, akik évek óta közlekedünk a BKV kiterjedt hálózatában (jelzem, igazán megérdemelnénk egy törzsutasoknak járó VIP-elhelyezést a vezetőfülkében vagy valamiféle kedvezményt), szinte már csukott szemmel is felismerjük a tömegközlekedés nagyvadjait. Olyanokra gondolok, akik fittyet hányva az emberi együttélés íratlan szabályaira, saját közlekedésük ürügyén tönkrevágják a miénket. Kikre gondolok? Az alábbiakban a legalapvetőbb típusokat sorolom fel. (FIGYELEM! A valóssággal való mindennemű egyezés nem a véletlen műve!)

1. Akinek sürgős
Már a megállóba is rohanva érkezik, bár a busznak láthatóan még se híre, se hamva. Észre sem véve a már ott ácsingózókat, azonnal a majdani ajtók helyére áll és izgatottan rugózik. Ahogy feltűnik a jármű a kanyarban, könyökkel oszlatni kezdi a mellette állókat, akik így nyilván előreengedik. Az igazi mutatvány akkor kezdődik, amikor begördül a busz, ugyanis a leszállókkal szemben próbál felszállni. Többnyire sikerül is neki. A háta mögött felhangzó megjegyzéseket lelkében felülírja a mámoros érzés: 1,25 másodperccel előbb ért fel, mint a többiek!

2. A felkészületlen
Ő az, aki következetesen a hátsó ajtón próbál fellibbenni a buszra, miközben a jármű elején hatalmas betűkkel villog: Felszállás az első ajtón! Miután a sofőr harmadszor is bemondja, hogy nem nyitja ki a hátsó ajtót, a felszálló fáradjon előre, rájön, hogy róla van szó és előresétál. Eddigre másik 18 ember már rég bent préselődik a székek közt. Felszállás után kérdőn néz a vezetőre, vajon miért nem indul már, ám ő meglepő módon kéri a jegyét vagy a bérletét. A felkészületlen kissé sértődötten kotorászni kezd, és a harmadik szatyor aljáról mintegy 7-8 perc után előhúzza az egyébként érvényes bérletét. A busz - mögötte a 100 méteres kocsisorral - végre elindul.

3. Az éhes
Felszálláskor már gyanús a körülötte terjengő fokhagymaszag. Ennek forrása is hamar nyilvánvalóvá válik, ugyanis alighogy kiharcol magának egy ülőhelyet, azonnal előhúz a táskájából egy kockás szalvétába csomagolt szendvicset. A környéken ülők ilyenkor halkan imára kulcsolják a kezüket: "Add, hogy csokis croissant legyen!" De sosem az. Leggyakrabban fasírtos zsömle vagy disznósajtos kenyér. Két-három falat után az éhes rájön, hogy ez így túl száraz, és előhalászik egy paprikát vagy végső esetben egy almát. A szomszédja és az előtte ülő innentől kezdve csak azért nem ájul el a szagtól, mert az arcába csapódó paprika- és/vagy alma-fröccsenetek rendre magához térítik.

4. A muzikális
A fiatalabb korosztály tagja, olyasvalaki, aki imádja a muzsikát, mégsem a Kodály-módszer híve. Mobiljának fülhallgatójával száll fel a buszra, bár ez semmit sem jelent, hiszen olyan hangerővel hallgatja a "Nézést meg a járását", hogy tökéletes koncertélményt kapunk. Amennyiben nem a mulatós zene híve, úgy leginkább a tuc-tuc műfajt kedveli. A legritkább esetben csendül fel szerkentyűjéből a Négy évszak c. oratórikus mű. Ha igazán bevállalós, már nem is zavartatja magát a fülhallgatóval, közvetlenül a lejátszóból hallhatja a tisztelt utazóközönség a zenei csemegéket. Senki nem mer szólni neki, mert erős összefüggést vélnek felfedezni a betyáros örökzöldek és a minimum verbális agresszió közt.

5. A sietős nyugdíjas
A megállóig alig vonszolja magát, ám felszálláskor gurulós bevásárlószatyra és csontos könyöke segítségével azonnal az élre tör és hip-hop felpattan a legmagasabb padlós buszra is. Ekkor ismét elgyengül: fájdalmas tekintettel néz szét az ülni merészelők közt: hát senki sem adja át a helyét egy öregasszonynak? Mikor végre valaki megtörik és a nyugdíjas leül, két verzió van: vagy a maga mellett lévő ülésre teszi a szatyrát vagy a busz középvonala felé eső székre ül és senki kedvéért sem hajlandó félrehúzódni, hogy az ablakhoz is leülhessen valaki. Különös ismertetőjele: a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban buszozik és szombat reggel jár piacra. Istenem, akkor ér rá...!

6. Az elfoglalt családanya
Jellemzően egyetlen gyerekével kászálódik fel a tömegközlekedésre és azonnal felállítja az első embert, akit meglát, mondván, most jönnek az oviból, Martinka fáradt. Martinka mellé aztán ő is odahemperedik, és azonnal a telefonjába mélyed. Martinka eközben torkaszakadtából követeli a chipset és a kakaós csigát. Amint megkapja, hangos rágcsálásba és rettenetes morzsázásba kezd. A morzsákat később, kicsiny sáros lábaival még bele is préseli az ülésbe, amint feláll rá kinézni. Mondjuk, nem sokat lát, mert a csokis kis kezétől teljesen összemaszatolódik az ablak. Amikor a szomszédja udvariasan megkéri, hogy esetleg szóljon a kicsinek, hogy azon a széken mások ülnek, lila fejjel ráförmed: "Ne szóljon bele! Az én gyerekem, azt csinál, amit én akarok!" Azzal az ülés alá ragasztja Martinka alig használt rágóját... 

 

 

 

 

 

Ki az igazi tehetség?

demotivation-posters-auto-290298.jpeg

Drága Barátaim!

Nyilván senkinek nem mondok újdonságot, amikor kifejtem, hogy változóban van a világunk értékrendje, különösen a tehetség és az érték meghatározását illetően. Ma, amikor Nicky Minaj az élő cáfolata annak, hogy több kell a népszerűséghez, mint egy sebész által faragott, termetes hátsó, talán át kellene fogalmaznunk a tehetség meghatározását. Tehetségnek nevezném azt a képességet, amellyel például Kim Kardashian bír: bármiféle veleszületett adottság (pl: zenei hallás, matematikai képesség, gyógyító érzék, sporttalentum vagy intelligencia) híján is képesség a pénzcsinálásra.

Ugyanakkor kár lenne tagadni a szorgalom jelentőségét. Szorgalmasan ott kell lebzselni a fontos emberek körül, szorgalmasan jelen kell lenni a médiában (bár az igazán tehetséges emberek szorgalmas PR-osokat alkalmaznak, hogy abból is hír legyen, ha a macskájukat ivartalanították) és szorgalmasan kutatni kell, hogyan lehet még egy kicsit alábecsülni a közönség igényszintjét.
Ugyanis valahogy úgy vagyunk huzalozva, hogy szeretjük, ha kiszolgálnak minket és a lehető legkevesebb erőfeszítést kell tennünk valaminek a megszerzéséért.
- Ha olvasásról van szó, legyenek egyre nagyobbak a betűk, rövidebbek a mondatok és - ha lehet - színesebbek a képek.
- Tévénézéskor gyakorlatilag már olyan magas az ingerküszöbünk, hogy egy-egy népszerű valóságshow vagy vetélkedő csak 48-as karikával mehetne. A hírműsorokat a feldarabolás, kirabolás és öngyilkos merénylés után átkapcsoljuk. 
- A zenében már rég közismert, hogy csak bizonyos alapdallamokból lehetnek slágerek, mert azokat érezzük ismerősnek, azokon nem kell gondolkoznunk. A DJ-knél és a techno, a hip-hop műfajában még csak nem is követelmény a dallam. Sőt, tulajdonképpen olyan zavaró tényező, amely elnyomja a tucc-tuccra beállított dobgépet.
- A gyorsételek arra építenek, hogy ne kelljen sokat bajlódnunk az ízekkel és a rágással.
- Végülis a saját életünkön sem nagyon szeretünk rágódni, (anyagilag) is nagyra értékeljük, ha különböző "segítők" megmondják nekünk, mit kell tennünk. A gyógyulásunkról pedig nem is érdemes filozofálni. Ki az a szerencsétlen, aki reggelente képes elmenni futni és a felfújt péksütemény helyett zabkását kotyvasztani, ahelyett, hogy bedobna 4-5 tablettát?

Na már most, ha ennyire alacsonyan húzzuk meg a szintet, miért ne tartanánk igazi tehetségnek VV Amarettot és miért ne szögezne minket a képernyő elé, ha egy ex-pornósztár a kijárat feliratot keresi a vadonban? Ráadásul a tehetség sokak szerint nem is annyira lényeges. Einstein is úgy gondolt magára, mint akinek semmiféle különleges adottsága nincs, csak rendkívül kíváncsi. (Na jó, mondjuk, én hiába lennék kíváncsi az univerzum keletkezésének titkára, nem jutnék tovább azon a döntő kérdésen, hogy mi az összefüggés a villanykapcsoló és a kiáradó fényesség közt.)

Tehát a tehetség és annak jutalma kérdéskört illetőn meg kell állapítanunk, hogy nem feltétlenül azok lesznek ismertek, akikben tényleg megvan a nyerő párosítás: a tehetség és a szorgalom. Ennek ékes bizonyítékaként álljon itt néhány párba állított név (ugyanazokról a területekről) és becs' szóra ki-ki vallja be, melyikükről hallott:

Zene
Várdai István, csellóművész, a Genfi Nemzetközi Zenei Verseny győztese VAGY Kis Grófo

Jövőkutatás
dr. Meskó Bertalan, orvosi jövőkutató VAGY Frabato

Sport
Szőnyi Ferenc, a 333 km-es La Ultra futóverseny 3. helyezettje VAGY Pirner Alma

Gasztronómia
Mizsei János, a Dining Guide szerint a legifjabb séftehetség VAGY Bódi Margó

Médiaszemélyiség
Veiszer Alinda Prima Primissima díjas riporter VAGY Győzike

Nos????

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Teszt: mennyire vagy tudatos szülő?

funny-parenting-like-a-boss-069.jpg

Drága Lányok, Asszonyok, Szülőtársak!

Mi máson járhatna mostanság az eszünk, mint a gyermekeink évkezdésén? Ha bölcsi, akkor az iszonyú hisztiktől félünk, ha ovi, akkor az iszonyú hisztiktől és ha iskola....  akkor az iszonyú hisztiktől. Bár én felsős gyerekek édesanyjaként már eljutottam arra a magas nevelési szintre, hogy a gyerekeim szinte egyáltalán nem hisztiznek. Én viszont ...

Ennek elsődleges oka, hogy olvasott szülő vagyok. Mondhatom, hogy meglehetősen beleástam magam a gyermeknevelés témába, és dr. Spocktól Vekerdy Tamásig elég rendesen kikupálódtam. Sőt, kb. ötéves volt a fiam, amikor átrágtam magam a Hároméves kor után már késő című, a korai oktatást célzó alapművön.Két hétig kétségbeesetten bámultam a kisdedet, és próbáltam belenyugodni, hogy nem ő fogja megteremteni a Sony céget. (Már csak azért sem, mert a japán szerző már megtette.)

Tehát mint tájékozott anyuka viszonylag pontosan látom, mit csináltam/csinálok rosszul. Ez pedig frusztrál, ami miatt állandóan ideges vagyok, a feszültséget pedig a gyermekeimen vezetem le. Tisztán látom és már ezerszer kielemeztem a folyamatot. Ki merné azt állítani, hogy nem vagyok tudatos szülő?

Tudatosságom részét képezi például az "én-közlés". A nevelésben kezdők számára jelzem, hogy ez arra a kommunikációs formára vonatkozik, amikor a gyermeket még csak véletlenül sem bélyegzed rossznak, ne adj' isten hülyének, csupán azt fejezed ki, hogy hat rád az ő viselkedése. Például, ha délelőtt tízkor, a megbeszélésed kellős közepén felhív és felszólít, hogy azonnal vidd be az iskolába az angol tankönyvek árát, mert ő tegnap elfelejtett szólni, hogy ez a végső határidő, akkor te nem azt süvöltöd a telefonba, hogy "elmész te a sunyiba, édes kisfiam", hanem bársonyos hangon beleleheled a mobilba, hogy "kissé ingerültté tesz engem, hogy a héten ez a harmadik dolog, amit elfelejtesz drágám, majd rám hárítod a megoldást, tehát magadra vess, ha idén nem tanulsz angolul".

Szóval, meglehetősen önhitten azt gondolom, elég tudatos szülő vagyok, olyasvalaki, aki egyrészt Freudot és Coelhot olvas fel esténként a kisdedeknek (utóbbit csak azért, hogy hamar túl legyünk ezen a korszakon), másrészt "játszani is enged" (tudom, hogy eredetileg "engedd", de azt nem tudtam mondatba foglalni). Itt az ideje, hogy ti is teszteljétek, mennyire vagytok tudatosak e téren!

1. A gyermek panaszkodik, hogy néhány kulturált osztálytársa cikizi. Mit teszel?
A. Elmagyarázom, hogy ők az érzelmi intelligencia olyan fokán állnak, mint egy orángután, tehát nemes egyszerűséggel barackot kell nyomni az értetlen kis fejükre.
B. Megtanítom a gyereket a dupla Nelson-fogásra és a hátulról mellbetámadásra.
C. Sosem biztatnám a gyermekem fizikai agresszióra. Majd én bemegyek és laposra verem a kis nyomorultakat.

2. A kiskorú ragaszkodik hozzá, hogy az Egri csillagokat filmen tekintse meg, az olvasónaplót pedig az internetről másolja be. Mit teszel?
A. Felvilágosítom, hogy a kötelező olvasmány böngészése nagyon hasznos és fejlesztő tevékenység, és ha túl lesz az első 100, nem igazán olvasmányos oldalon, ugyanolyan izgalmasnak fogja érezni a történetet, mint a Halál ereklyéit.
B. Elmondom neki, hogy NEKEM nagyon rosszul esik, hogy ilyen könnyen meg akarja úszni a dolgot és az a kettes is nagyon fájni fog NEKEM, amit így majd kiérdemel. Válaszát ("kit érdekel?") elengedem a fülem mellett.
C. Figyelmeztetem, hogy ne felejtse el kézzel aláírni a netről letöltött olvasónaplót.

3. A gyermekeid beazonosíthatatlanul összekaptak, és csak úgy röpködnek a nyomdafestéket nem tűrő kifejezések. Mit teszel?
A. Hosszasan ecsetelem nekik a testvéri összetartás jelentőségét, majd felszólítom őket, hogy énekeljük el együtt azt a kínai népdalt, amit a héten tanultunk a Einstein oktatási stúdióban.
B. Azt teszem, amit mindig: kijelentem, hogy a kicsinek van igaza, a nagy pedig szégyellje magát!
C. Rájuk csukom az ajtót, mert nem hallom a tévét.

4. Az épp csak felső tagozatos lányod közli, hogy ottalvós buliba szeretne menni ahhoz az osztálytársnőjéhez, akinek a legvisszafogottabb viselete a nyolccentis tűsarkú. Mit teszel?
A. Elmagyarázom neki, hogy gondosabban kellene megválogatni a barátait. Itt van például a főnököm kislánya, aki négy év alatt végezte el a nyolc osztályt. Meg is hívtam őket uzsonnára.
B. Elengedem, de csak akkor, ha én is ott alhatok.
C. Azonnal beszervezek aznap estére egy kocsmatúrát a haverokkal.

Nos, melyik válaszból gyűlt össze a legtöbb? Tudod mit? Ne számolgass! Ha végigolvastad ezt a bejegyzést, egész biztosan nagyon tudatos, jól képzett, lelkiismeretes és tökéletes szülő vagy!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

5 dolog, amit ne tegyél az első iskolai héten!

sulikezdes.jpg

Kedves Szülőtársak!

Akinek semmit sem jelent a szeptember 1.-i dátum, az ne is olvassa tovább e sorokat. Akinek csak annyi villan be, amennyit a pszichológus díványán már sikerült kielemezni a hajdanvolt sérelmekről és félelmekről, az pillantson bele a bejegyzésbe, aki viszont a további hétköznapokra már előre becsomagolta a téliszalámis szendvicseket a gyerekei uzsonnás dobozába - nos, drága szülőtársaim, nektek szól ez a kis összefoglaló.

Ma reggel valamennyien izgatottan keltünk fel fél hétkor (én azon szerencsések közé tartozom, akik már hatkor talpon lehettek, lévén a kisebbik gyermekem évnyitó-előkészítőnek lett kinevezve, ergo hétre kellett a suliban lennie), és remegő kézzel vasalgattunk még több ráncot a rakott szoknyába és a fehér ingbe. Érzőbb szívű szülők - mint én is - becsomagolták a váltóruhát a gyermekeiknek, hiszen meglehetősen komoly izzadtságpatakokat eredményezett volna, ha egész nap hosszú nadrágban és lakkcipőben kell feszítenie a gyereknek. Felmálháztuk a kiskorúakra a tornazsákot, a technika- és rajzdobozt, valamint a tisztasági csomagot és bizakodva tekintettünk a jövőbe. Minden gondosan előkészítve, minden rendben lesz!

Egészen reggel 9-ig kitartott ez a meggyőződés, amíg elsőszülöttünk nem telefonált, hogy mivel nem írtunk az első napra kikérőt, így délután négyig kénytelen az iskolában múlatni az időt tétlenül, tehát azonnal tegyünk valamit. Így már az első nap átszervezhettük az életünket, hogy a menzás ebédet kihagyva, délben hazakísérhessük a kíséret ellen kézzel-lábbal tiltakozó felső tagozatos nebulókat.

A mai napon nincs is más hátra, csak kitölteni az adatlapokat, a tájékoztatót, bejegyezni a szülői értekezletek időpontját, kitalálni, mikor legyenek a különórák és megírni azt a nyavalyás kikérőt. Piha!

Ugyanakkor tapasztalt szülőként átadom nektek tudásom legjavát, amely talán megspórolhatja nektek azokat a fölösleges köröket az iskolakezdés kapcsán, amelyeket én évekig futottam. Íme, 5 tipp arról, mit ne tegyetek az első iskolai héten:

1. Ne most vegyetek új ünneplős cipőt!

A következő időpont, amikor szükség lehet rá, az október 23., és addig még akár 2-3 számot is nőhet a gyerek lába. Ha végképp nem lehet megúszni, egy kis étolaj a cipő kérgére és fel fog az csusszanni! Végső esetben szóba jöhet a cipő orrának kivágása. Nem mondom, fiúknál kicsit kínosabb, de ha elég nagy méretű ünneplő nadrágot sikerült beszereznünk, a földig lógó nadrágszár eltakarhatja a lyukat.

2. Ne vegyetek új füzeteket a gyerek siránkozása ellenére sem!

Mindig kiderül, hogy kevesebbel is meg lehet úszni. Az olvasónapló elfér a tavalyiba, hiszen a Kincskereső kisködmön csak másfél oldal lett. Ráadásul nem is biztos, hogy idén is lesz hon- és népismeret! Az erkölcstan pedig bátran összevonható a technikával.

3. Ne higgyétek el, hogy az ötödik bében már mindenki sminkeli magát!

Leányaink ebben az időszakban hajlamosak bedőlni a suli menő csajai közt dívó megjelenésnek. Kis időbe telik, de megéri meggyőzni a sajátjainkat arról, hogy Dzsenifer műszempilláját úgyis le fogja szedetni az igazgatónő és Szandi pink rúzsa sem fog kitartani a második hétig. Ráadásul hiába hord a hatodikos Szintia nyolccentis magassarkút, attól ő még nem tetszik jobban a fiúknak. Ha más nem segít, dobjuk be, hogy hétvégén beszerezzük az annyira áhított minyonos pólót. Még mindig jobb, mint a melltartóvillantós csipketop.

4. Ne dőljetek be a menzakoszt ehetetlenségéről szóló kirohanásoknak!

Akinek kicsit is kedves az élete, és nem tud olyan gyorsan egészséges és finom fogásokat az asztalra varázsolni, mint Jamie Oliver, egyszerűen engedje el a füle mellett a gyermek menzakosztot fikázó megjegyzéseit. Egye azt, amit kap! Ráadásul mint megtudtuk a híradásokból, a menza idén még egészségesebb lesz: vagyis nem tesznek az asztalra sótartót és elbúcsúzhatunk a piskótakockától. Reméljük, a tésztaleves és a meggyszószos darált hús azért meg étlapon marad.

5. Könyörgöm, holnap már ne posztoljatok több "elkezdődött az iskola" típusú képet a gyerekekről, nagyon sokáig tart visszagörgetni és mindet lájkolni! (Bármennyire is cukik mások gyerekei.)

 

Teszt: mennyire figyel rád a párod?

images_5.jpg

Kedveskéim, Drága Jó Párkapcsolatban Élők!

Mint azt valamennyien tudjuk, a tartós, jól működő párkapcsolatnak számos ismérve van (mint például, hogy jó esetben két személy vesz benne részt, akik valamiféle konszenzuson alapuló kontaktust tartanak fenn egymással), de mind közül az egyik legfontosabb a figyelem. Hangsúlyozottan nem a tévé, hanem a másik fél felé irányuló figyelem.

Az is meglehetősen közismert tény, hogy a nők egyik bámulatos képessége az osztott figyelem (amelyhez a munkahelyi környezetben roppant gyümölcsöző multitasking is társul), tehát mi akkor is tudunk a párunk beszámolójára figyelni, ha közben paprikás krumplit főzünk, céges e-mailekre válaszolunk és a gyerek tornacipőjéről kapargatjuk a sarat.

Ellenben ő, mármint a párunk könnyedén megadja magát a figyelemelterelő körülményeknek, miközben mi a szomszédasszony macskájának legutóbbi ajtó előtti gaztettét ecseteljük. És hogy melyek lehetnek ezek a körülmények? A tévéhíradó, az atlétika vb, a Libabokor-Nyíratád selejtező mérkőzés, egy fontos tegnapi hír az Indexen, egy berepülő légy, egy benőtt köröm, egy felszeletelésre váró kolbász - a teljesség igénye nélkül.  
Fontos tehát, hogy ne dőljünk be a rendszeres időközökben felhangzó hümmögésnek és a plüsskutyákat megszégyenítő bólogatásnak.

Következzék tehát egy házilag is kivitelezhető teszt, amellyel feltérképezhetitek, mennyire figyel rátok a párotok!

1. A legklasszikusabb eset: új frizurával libbensz be az ajtón. Hogy reagál a párod?
A. Fel sem pillantva a számítógépből, megjegyzi: "Milyen jól nézel ki drágám, van valami új rajtad?" (Kezdőknek fontos tudni, hogy ez a kérdés minden minden körülmények közt beválik, tehát kéretik nem bevenni.)
B. A párod puszival üdvözöl és miközben beszippantja a hajlakk átütő szagát, kedvesen megkérdezi, mit hoztál vacsorára.
C. A kedvesed elismerően végigpásztáz és megjegyzi, milyen remekül áll neked ez a lépcsőzetes vágás és az ombre hajfestés. (Figyelem, ez a mondat okot ad az erőteljes gyanakvásra: a párod nemi identitása megkérdőjelezhető. Vagy a párod nő.)

2. Kifejted a párodnak, hogy nagyon aggódsz a következő hetek miatt, mert meg kell szervezned a gyerekek iskolai és iskolán kívüli életét, apukád születésnapját, az ablakok mázolását, mindezt persze munka mellett - és örülnél valamiféle segítségnek. (A feladatok bármi mással behelyettesíthetők.) Hogy reagál a párod?
A. Megnyugtatónak szánt hanglejtéssel közli, hogy nem kell aggódnod, eddig is mindent meg tudtál oldani, most is biztos így lesz...
B. Kioktató hangnemben közli, hogy te mindig mindent túlizgulsz és megkérdi, miért nem tudod élvezni az életet.
C.Beordít a gyerekek szobájába, hogy 6-8 évesen ideje lenne önállósodni és ezentúl nem hajlandó őket reggelente iskolába fuvarozni.

3. Hosszas tipródás után elmeséled a párodnak, hogy megláttad a barátnőd férjét egy másik nőt ölelgetni az utcán és tanácsot kérsz, mit tegyél. Hogy reagál a párod?
A. A szokásos hümmögés és bólogatás közben megjegyzi, hogy persze, nyugodtan hívd át a barátnődéket vacsorára.
B. Egy kiselőadásban felhívja a figyelmedet a barátnőid gondosabb megválogatására.
C. Megkér, hogy állj el a tévé elől.

4. A rég beharangozott érettségi találkozóra készülsz és a tükör előtt állva megkérded a párod véleményét arról a kis fekete ruháról, amit az utóbbi öt évben minden jeles eseményen viseltél. Hogy reagál a párod?
A. Megjegyzi, hogy nagyon csinos az új ruhád és hangosan morfondírozik, mennyibe kerülhetett.
B. Hová-hová? - kérdi számon kérő hangnemben.
C. "Hiúság, asszony a neved" - sóhajt és folytatja az aprólékos orrszőr-nyírást.

Nos, akár az A, akár a B, akár C válaszból van a legtöbb, fontos lenne elbeszélgetnetek a párotokkal az értő figyelem mibenlétéről. De csakis a híradó és az időjárás jelentés közti percekben - hátha akkor képes lesz rátok figyelni!

 

 

Vége az Omega 3 mítosznak (is)!

funny-pics-colorful-food-diet.jpg

Drágáim, Ti Tudatosan Élő és Táplálkozó Egyedek!

A tegnapi napon egy világ dőlt össze bennem: publikálták a tanulmányt, amely szerint a halolaj kapszula a korábbi meggyőző érvekkel szemben mégsem hat pozitívan az agyműködésre. Arra alapozták ezt a megállítást a kérges lelkű kutatók, hogy öt évig vizsgálgattak 4000 embert (piha!), akiknek egy csoportja omega 3 kapszulát szedett, a másik részük placebót. És az omega 3 pontosan ugyanúgy hatott, mint a placebó. Sehogy. 

Mi lesz most? - kérdem én kétségbeesetten. Nem elég, hogy a konyhaszekrényben egy egész polc megürül, ha kidobom a korábbi akció miatt felhalmozott halolaj kapszula készleteinket, de már megint fogalmazhatom újra az életről és egészségről alkotott elképzeléseimet. Így, negyven körül ez már a sokadik megújulás lesz ezen a fronton.

Kezdődött azzal, hogy édesanyám 7-8 éves koromig zsírral főzött, ahogyan az ő édesanyja és a szomszédasszony is tette. Ekkor azonban a Híradó bemondta, hogy ha nem akarunk elzsírosodásban kimúlni, azonnal cseréljük le a zsírt napraforgó olajra. Ettől kezdve Vénusz lett konyhánk éke, mert édesanyám nagyon egészségtudatos ember volt. Én ugyan néha csempésztem egy kis zsírt a parizeres kenyerembe, de amikor ezért kikacagtak az osztálytársaim, a szendvicsben maradt a tömbbé összeállít, kenhetetlen margarin.

A sertéspörköltet akkor váltotta fel a Vegetában áztatott szójakocka, amikor édesanyám azt olvasta a Népszabi Egészség mellékletében, hogy a vörös húsok és minden egyéb disznóság annyira felviszi a koleszterinszintet, hogy tűzoltólétráról sem lehet majd elérni. Kénytelen voltunk hát megszokni a broiler csirke gumiszerű ruganyosságát és a szója utolérhetetlen jellegtelenségét.

A fehér kenyérről már én magam mondtam le, amikor megjelentek a jóval egészségesebbnek hirdetett barna kenyerek - én pedig vekniszámra faltam, mit sem törődve a tetejükön elhelyezett, gyakori fulladozást okozó gabonapelyhekkel vagy az értelmezhetetlen darálatlan mákszemekkel.

Cukor helyett édesítőszer következett, a só helyett növényi darálmány, a tehéntejet mandula- vagy rizstej váltotta, süteménysütéskor pedig a fehér lisztet megpróbáltam Graham-, rozs- vagy egyéb, furcsa ízű porokkal helyettesíteni - nem teljesen átütő sikerrel.

És mi történt mindezek után?????

- A napraforgó olajról kiderült, hogy a megfelelő állag érdekében savazzák, lúgozzák, semlegesítik a szagát, a színét, és megpróbálnak belőle minden méreganyagot kiszedni, amit előtte pár perccel korábban belekevertek.
- A margarinnal már csak teljesen egészségtudatlan emberek nevettetik ki magukat.
- A szójáról megtudtuk, hogy gyakorlatilag mérgező és olyan mennyiségű növényi ösztrogént tartalmaz, hogy az ezt fogyasztó férfiaknak megindul a tejelválasztása.
- A roppant egészséges (ezt a paleolit hívők csípőből cáfolnák), teljes őrlésű kenyereket állítólag karamellel színezik barnára.
- A cukor helyett bevetett aszpartamról azt olvastam, hogy egy gyógyszergyártó cég fejlesztette ki fekély elleni szerként, azonban a tablettának súlyos mellékhatásai voltak. A cég elsikálta valahogy a botrányt és a rendkívül édes adalékanyagot továbbadta az élelmiszeriparnak, ahonnan azóta is zsákszámra cipelik haza a boldog fogyókúrázók.
- Oké, bevallhatjuk, hogy a sóhelyettesítőkről, a növényi "tejekről" és az alternatív lisztekről nem nagyon lehet rosszat mondani (persze, lehet, hogy nem voltak még elég hatékonyak az erre vonatkozó kutatások), de az biztos, hogy áruk alapján minimum svédnek vagy svájcinak kell ahhoz lenni, hogy erre alapozzuk az étkezésünket.

Mindezt figyelembe véve, rákaptam az étrend-kiegészítőkre, mondván, vegytisztán és viszonylag elérhető áron bekaphatom mindazt, ami képes életben tartani.
De ha már a halolaj kapszulának sem hihetek, akkor mi jöhet még? Ha az L-karnitinról is kiderül, hogy annyira sem égeti a zsírt, mint egy doboz gyufa, én feljelentést fogok tenni a Fogyasztóvédelemnél. Egész pontosan azokat a tudósokat fogom feljelenteni, akik a kutatásaikkal rendszeresen aláaknázzák a nagy nehezen megszilárdult filozófiáimat...

 

 

 

 

Mikor van szükség a női Viagrára?

index_1.jpg

Kedves Hölgyek, Lányok, Asszonyok!

Ez a bejegyzés kifejezetten nektek szól, akik láttatok már ezt-azt, átéltetek ilyet-olyat, tapasztaltatok egy s mást. Tegnap értesültem róla, hogy végre piacra dobták a női "Viagrát", aminek nem egészen ez a neve, a hírekben női vágyfokozóként említik. Azt hiszem, sokak nevében zengem az ég felé: Hallelujah!

Előzetes kutakodásom során két problémát fedeztem fel első blikkre: 1. receptköteles. (Szemérmesen elképzelem, ahogyan besunnyogok a háziorvoshoz, mondván, problémáim vannak a vágyaimmal, majd miután kifejtem, hogy húsz éve vagyok az urammal, felkacag, kitessékel és kéri a következőt.) 2. Egyelőre csak Ámerikában kerül forgalomba.

Tudniillik - egymás közt bevallhatjuk - vannak olyan élethelyzetek, amikor még egy nagymosást is előbb kívánunk meg, mint a szexet. És nem csak az olyan triviális vágy-gyilkosokra gondolok, mint a szülés utáni napok vagy amikor elpusztul a teknősünk. Olyan - a férfiak által talán kevéssé ismert - időszakokról beszélek, amikor egyszerűen alkalmatlanok vagyunk harmadik női szerepünk betöltésére. (Tudjátok, arra közhelyre gondolok, amit a nagy hímsovinizmus idején fogalmazott meg A FÉRFI: a nő a konyhában legyen szakácsnő, a gyerekszobában az ideális édesanya, az ágyban pedig prostituált. Azt hiszem, A FÉRFI más kifejezést használt a harmadik szerepkörre.)

Szóval, vegyük hát sorra, melyek a leggyakoribb libidó-killerek és imádkozzunk, hogy mielőbb begyűrűzzön hozzánk is eme nagyszerű szer!

1. PMS

Azon férfiak kedvéért, akik olvassák a blogot (jól is teszik, legalább kiokosodnak a nők működését illetően), a PMS azt jelenti: premenstruációs szindróma. Egyesek - nyilván férfiak - tagadják a létezését, de aki már átélte a menstruáció előtti napok ideg-összeroppanással kevert letargiáját, az tudja, miről beszélek. A férfiak is. Ilyenkor egyrészt hisztisek vagyunk, másrészt pattanásokkal súlyosbított vízvisszatartást produkálunk, amelyet még az oly' kívánatos félisten, a párunk sem tud enyhíteni, amikor felajánlja szolgálatait. Tapasztalataim szerint ilyenkor csak két megoldás van: a mákos pite és a Nutella.

2. A gyerek beteg / iskolába jár / iskolaszünete van ...

Egy férfi nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy egy nőt milyen erősen befolyásol a gyermeke állapota. Ha beteg, azonnal átváltozunk éjszakás nővérré, ha nagydolgozatra készül, képesek vagyunk Madame Currie-t megszégyenítő alapossággal belevetni magunkat a kémia rejtelmeibe, ha pedig nyári szünet van, nos, akkor egyszerre töltjük be a napközis tanítónéni, a konyhás néni és az animátor néni szerepköröket. És valahogy nehéz mindezeket levetve éjfél körül neccharisnyát húzni és szabad folyást engedni az elemi ösztönöknek. Engem például ilyenkor a fajfenntartás ösztöne helyett jóval erősebben befolyásol az életben maradás ösztöne. 

3. Gáz van a munkahelyen

A kétkeresős családmodell rendben van. A női karrierépítés rendben van. Az életfogytig tartó konyhai robotolás tanulás rendben van. Elvégre egy nő ugyanarra lehet képes, mint egy férfi. (Bár nekem még egyszer sem sikerült kereket cserélnem. Igaz, vezetni sem tudok....) De hogy ez az önálló keresettel rendelkező, ilyen-olyan karriert építő és önmagát állandóan továbbképző nő még rúdtáncoljon is, miközben a munkahelyén a férfi főnöke visszadobja a prezentációját, mondván, nem látja benne a víziót... nos, az meglehetősen túlzó elvárásnak tűnik. 

Tehát igenis van létjogosultsága a női Viagrának!
A készítmény leírásában az szerepel, hogy kifejezetten az agyat stimulálja, hogy a fentiek dacára igenis érezzen eget rengető vágyat - gondolom, függetlenül a vágy tárgyától. És hogy mellékhatásként (bizonyos gyógyszerekkel és alkohollal együtt alkalmazva) fáradtság, alacsony vérnyomás és szédülés jelentkezhet? Ugyan már, csajok! Hát ki ne akarna fáradtan, alig élve és szédelegve szexelni...???

Iskolakezdés pro és kontra

2688ff677ab76fd56633daabf1883bf0.jpg

Drága Szülőtársak!

Nyilván ti is vágjátok a centit az iskolakezdésig, ami immár valóban csak napok kérdése. (Azért nem vagyok teljesen biztos a napok számában, mert augusztus 20-án nagy örömömben egy hirtelen mozdulattal levágtam a centi maradékát és beleszórtam a tűzijátékba. Vagyis a tűzijáték közvetítésekor a képernyőre hajítottam.)

Azt hiszem, valamennyiünk nevében beszélek, amikor kijelentem, hogy a nyári szünet szülőkre gyakorolt hatását nem veszik kellőképpen figyelembe a döntéshozók. Vagyis csak azon döntéshozók veszik egyáltalán figyelembe, akik maguk is általános iskolás korú gyermekekkel bírnak és nincs a közelükben nyugdíjas / megbízható / hajlandóságot mutató nagyszülő. Valamint nem áll rendelkezésükre egy miniállam teljes évi költségvetése a 10 hetet lefedő táborok fedezésére. Illetve nők.

Ugyanis a nyári szünet a dolgozó anyukákra (jó, beismerem, a dolgozó apukákra is) komoly logisztikai, művelődésszervezői, házitanítói és takarmányozási feladatokat ró. Ezért aztán nagyon tudunk örülni a közelítő ősznek, amelyet persze kissé beárnyékol az iskola által jelentett fenyegetés. Engem például most az izgat leginkább, hogy óránként kétszer ellenőrizzem a suli honlapját. Egyrészt, hogy idejében lecsaphassak a még meg nem érkezett tankönyvekre, valamint idén végre befizethessem a szeptemberi menzát, ugyanis ha most is lekésem, még egy hónapig sajtos tésztán kell élniük ártatlan kicsinyeimnek.

Az iskolakezdés tehát számos előnnyel és hátránnyal jár. Vegyük sorra a prókat és kontrákat!

1.
Pro: Nem nekem kell megoldanom hétfőtől péntekig a napi 24 órás felügyeletet! 
Kontra: Nekem kell megoldanom a hétvégi 48 órás felügyeletet!

2.
Pro: Rengeteg pénzt spórolunk, ha nem muszáj kigazdálkodnunk a nyári táborok díját, amelyekkel kapcsolatban a gyermek évről évre komolyabb elvárásokat állít fel. Ami hétévesen még belefért (pl: papír-sótartó hajtogatás a kerületi "kultúrban"), ma már nevetséges ötletnek számít és teljesen jogos elvárásnak tűnik a tizenéves táborozók részéről, hogy a napi vitorlázás és golfozás után esténként minimum a Wellhello szórakoztassa őket. Esetleg Bruno Mars.)
Kontra: Mélyen a pénztárcánkba kell nyúlni, ha a tankönyveken felül még új iskolatáskát, futó-, váltó-, ünneplős- és utcai cipőt is be kell szereznünk a gyermekeinknek, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy itt az ideje befizetni külön angolra, matekra, nehézbúvárkodásra és egy kisebb tisztasági csomagra, amely magában foglalja egy osztály egész éves szappan-, szalvéta-, vécépapír- és zsebkendőkészletét. 

3.
Pro: Nem szükséges minden este feltennünk a kérdést, hogy mi legyen holnap az ebéd, majd a választól függetlenül összeütnünk egy grízes/sajtos/húsos/paradicsomos tésztát, hiszen ott a menza!
Kontra: Amennyiben a menzára vonatkozó előírások (mármint azok, amelyek az egészségesebb, finomabb ételeket célozzák meg) annyiban merülnek ki, hogy nem tesznek sótartót az asztalra és a piskótakocka öntetét cukor helyett köménymaggal ízesítik, számíthatunk rá, hogy a tizenéves gyermek a menzás ebéd után továbbra is megrohamozza a hűtőt és "miért nincs itthon semmi?" felkiáltással bedobja a maradék 25 deka szalámit fél kiló Trappistával.

4.
Pro: Végre nem nekünk kell gyermekünk látókörét szélesíteni, a youtube elől az Egri csillagok elé kényszeríteni, kikérdezni a nyitott mondat definícióját (bár ez ebben a formában nem is található meg a matekkönyvben), és a fejébe verni, hogy a hetedik vezért még mindig nem Dömdödömnek hívják.
Kontra: Október elejére nagyjából kiderül, hogy Vekerdy Tamás kizárólag alternatív iskolákban megvalósítható felhívása, miszerint a szülő ne tanuljon a gyerekkel, a hagyományos oktatásban érvénytelen, és azon kapjuk magunkat, hogy még mindig a nyitott mondat definíciója után kutatunk a Wikipédián.

5.
Pro: Végre juthat magunkra is egy kis idő, elmehetünk tornázni, kozmetikushoz vagy beülhetünk kávézni a barátnőinkkel.
Kontra: Mivel a gyermekek előkészítése, reggeliztetése és a két hete feladott, majd azzal a lendülettel elfelejtett projektmunkájának (a matyó motívumok formavilágának jelentésrétegei - saját illusztrációkkal) 10 perc alatt történő pótlása kissé behatárolja a reggeleinket, búcsút mondhatunk a korai edzésnek. Délutánonként pedig épp csak meg tudjuk szervezni a kiskorúak edzésre, csellóórára, matektanárhoz, szolfézsra való eljuttatását - így pár hét után belátjuk, hogy az is megteszi, ha magunk nyomkodjuk ki a mitesszereinket. A barátnőink pedig úgysem érnek rá cseverészni. A saját gyerekeik iskolai életét intézik...

   

 

 

 

 

Íme, az eltitkolt hungarikumok!

9a1e73c9b5336180cb270f8c41880be2.jpg

Drága Honfitársaim!

Nemzeti ünnepünk árnyékában, amikor minden tele van a friss kenyér illatával (ami csak nehezen tudja elnyomni a Fornettiéktől kispriccelő csoki- és fahéjaromát), és mindannyian kokárdával rögzítjük a búzakalászt pörge kalapunk pántlikájára, érdemes elgondolkoznunk magyarságunk elismert értékein, a hungarikumokon.

Valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy a törkölypálinka, a csabai kolbász, a hízott libából előállított termékek, az Unikum és a téliszalámi a mi becses nemzeti kincseink. Bár eme szűkös felsorolás kapcsán leginkább egy libazsírtól fénylő arcú, egy szál kolbászt harapdáló, pálinkaszagú puskásöcsi jelenhet meg lelki szemeink előtt, de ne legyünk igazságtalanok! A hungarikummá nyilvánításig nem csak a gyomron keresztül vezet az út, hiszen a paletta olyan széles, hogy a kalocsai népművészettől a Zsolnay porcelánig, a Kürt adatmentéstől az operettig számos magyar érték megfér rajta.

Ugyanakkor azonban úgy vélem, számos fontos hungarikum mindezidáig rejtve maradt a nagyközönség előtt. Íme, néhány a magyarok titkos értékeiből!

Ö. N. P. (össznemzeti panaszkodás)

A magyarok már jóval a Himnusz megírása előtt imádtak panaszkodni. Olyannyira elterjedt minálunk ez a kommunikációs forma, hogy más nyelvekre nem is igen lehet lefordítani a "panaszdal" nevű versformát. (Mondjuk, más himnuszokkal ellentétben mi nem is arra buzdítjuk a honfitársainkat, hogy "előre ország népe, harcra", inkább fátyolos tekintettel nemzeti méretű megbűnhődésünkre emlékeztetjük magunkat.)
Aztán amikor már tetőfokára hág a hangulat, mi elbőgjük magunkat a balsorsunk felett, vagy legalábbis azért, mert realizáljuk, hogy ma este sem minket rángatott a sarokba smárolni Jude Law.
Hétköznapi beszélgetéseinkben sem lehet helye boldogságnak vagy elégedettségnek, így aztán, aki "köszöni, tényleg jól van", az mindenképpen gyanús. Aki végképp nem talál kifogásolnivalót az életében, annak minimum az időjárást kell hibáztatnia, hiszen olyan elviselhetetlenül meleg. Vagy iszonyú hideg.

Szívességek

Mi, akik e honban születtünk és nevelkedtünk, pontosan tudjuk, hogy ha valamit nagyon el szeretnénk érni, a kérés, a folyamodvány nem elég. Valakinek valahol szívességet kell tennünk (végső esetben boríték formájút), hogy beteljesíthessük olyan illuzórikus vágyainkat, mint két héten belüli ultrahangvizsgálat az állami egészségügyben vagy gyermekünk bejuttatása abba az állami (nem táltosképző!) általános iskolai osztályba, amelynek tanítónénije iránt leküzdhetetlen vonzódást érzünk. 
Ez a hungarikum olyannyira a vérünkké vált, hogy gyakorlatilag számos boltban az eladók is szívességet tesznek nekünk, amikor kiszolgálnak, és ezen az sem igen segít, ha - biztos, ami biztos alapon - belépéskor bemutatkozunk: Jó napot kívánok! Én vagyok A VEVŐ!

Sportimádat

Aki most arra gondol, hogy sport iránti rajongásunk fokmérője az egy főre eső stadionok száma, az igenis nagyot téved! Nem csak erről van szó. Imádjuk, hogy kajakosaink, vízilabdázóink tönkreverik a világot, bár kifejezetten hungarikumnak számít, hogy amennyiben CSAK ezüstöt nyer egy sportolónk, nem örömünkben szoktunk sírni. Megemeljük a kalapunkat Hosszú Katinka elképesztő munkája és teljesítménye előtt, és ezzel párhuzamosan valamennyien sejtjük, hogy Katie Ledecky nem érheti el tisztán azt a rengeteg világcsúcsot. A focimeccsek lelátóinak legnagyobb alakjai pedig valódi sportemberek. Igaz, a labdajátékoknál picit többre tartják a pankrációt, de ez nyilván a sportjukkal járó adrenalin- és égetett szesz löketnek köszönhető.    

Vésztartalék képzés

Vésztartalék alatt nem csupán a pénzt értem, hiszen az a legkevesebb. (Persze, láthattuk, hogy számos honfitársunkban azért e téren is felbuzgott az öngondoskodás ösztöne, amikor betalicskázta összekuporgatott vagyonkáját karcagi Marikához, hiszen ki ne vonzanának az olyan, teljesen reális ígéretek, mint hogy két hónap alatt megduplázhatja a pénzét?)
Mi, magyarok azonban más téren is felkészülünk a legrosszabbra. Ha kilépünk lakásunk biztonságából, természetesen van nálunk víz és legalább valamilyen rágcsálnivaló, hiszen a munkahelyig vezető úton éhen is halhatunk.
A moziba be sem ülünk, amíg a legnagyobb kiszerelésű popcorn, nachos, a hozzá dukáló ragasztóízű sajtos mártogató, és fejenként 1-1 liter kóla nem áll rendelkezésünkre. Hiszen, ki tudja, milyen hosszú a film? Azalatt akár éhen is halhatunk.
A strandra nem merészkedünk ki egy hátizsáknyi szendvics és ásványvizes üvegbe csomagolt limonádé nélkül, mert amilyen sokat kell a lángosos előtt sorban állni, addig akár éhen is halhatunk.
Külhoni utazásainkon is arról ismerszünk meg, hogy míg más nációk izgatottan kóstolgatják a helyi specialitásokat, addig mi diadalmasan falatozzuk az otthonról hozott raklapnyi rántott húst. Mert ha külföldön a nyaralásra szánt összegből szeretnénk dőzsölni, akkor akár...

 

 

 

 

Végleges búcsú a plusz kilóktól!

49.jpg

Drága Sorstársaim, Ti, Akik Velem Együtt Holnap Kezditek A Fogyókúrát!

Valljuk be egymás közt, ez a pár fokos lehűlés meghozta az étvágyunkat. Hiszen a hőségben mintha elpárolgott volna az éhségünk is: egy kis lángos, egy gyros-tál, fél liter jégkrém - és szinte már dugig voltunk. Amint azonban a hőmérő higanyszála 30 fok alá zuhan, az ember azonnal megkíván egy gulyásleves- rántott hús - franciakrémes összeállítást, és vége az egész nyáron át tartó önkínzásnak...

A fogyókúrákkal ugyanis a legnagyobb baj, hogy a fogyás csak a kúra ideje alatt érzékelhető, és mivel egy kúra nem tarthat a végtelenségig (máskülönben életmódnak kellene hívni, ami - lássuk be - nevetségesen utópisztikusnak hangzik), a kilók a kúrázás utáni percekben rejtélyes módon visszakúsznak. Így aztán kézenfekvő, hogy a fogyókúra mint olyan, egy nagy hasztalanság, és más módon kell megszabadulnunk a feleslegtől. 

Vannak, akik a rendszeres mozgásra és a zabálás féken tartására esküsznek, de én már rég túl vagyok ezen a badarságon... hiszen, mint például a paleolit híveitől tudjuk, akár két pofára is tömhetjük magunkba a kacsacombot párolt káposztával, ugyanis csak azzal vágjuk taccsra az alakunkat, ha a maradék finom zsírt egy kis kenyérrel kitunkoljuk. Kikanalazni ér!
A mozgással kapcsolatban pedig azon álláspontot fogadom el, hogy bőven elég, ha buszozás helyett egy darabon sétálunk és/vagy a lift helyett a lépcsőt használjuk. Sajnos, metróval és villamossal közlekedem és a földszinten lakom. Vagyis lássuk be, ez is ugrott!

Más, kevésbé drasztikus módszerekhez kell hát folyamodnunk, különösen annak fényében, hogy a negyedik x környékén a zsírégetéshez már kevésnek tűnik, ha kifekszünk a tűző napra. Éppen ezért vagyok lelkes rajongója a kissé talán drágább, de emberbarát és hatékony megoldásoknak.

- Imádom azokat a szereket, amelyek segítségével a  "legnagyobb sztárok 70 évesen is felvehetik a versenyt a 20 éves fitness modellekkel". Szívesen fizetek akármennyit azokért a kapszulákért, amelyekkel a "vásárlók visszajelzései szerint néhány hét alatt néhány kilót lehet fogyni". Ráadásul tökéletesen megbízom a gyártóban, ha azt mondja, hogy a fogyáshoz elég a kapszula, amelynek hatását egy kicsit azért fokozza a rendszeres mozgás és az egészséges étkezés". De nem kötelező!

- Rajongok azokért a csodabogyókért, amelyek hiteles before-after képekkel igazolják hatékonyságukat. A bizalmamat még az sem rengeti meg, ha a képek láthatóan Floridában készültek, feliratuk szerint azonban L. Gézáné (37) mutogatja egyre csontosabb bájait. Ugyanígy nem zavar, ha csak egy hájas has - kockás has összehasonlítást látok, hiszen a képeken nyilvánvalóan látszik a drasztikus fogyás. Amikor pedig valami "stockphoto" felirat szerepel egy-egy ilyen before-afteren, azt nem is értem...

- Az évszázad felfedezésének tartom azt a kapszulát, amellyel anélkül lehetünk izmosak, hogy akár csak egy kétkilós súlyzót megemelnénk. Nem ismerem a pontos hatásmechanizmust, de el tudom képzelni, hogy a szer segítségével álmomban a háj ádáz küzdelmet folytat a muszklikkal és én már csak arra ébredek, hogy egy fodorral kevesebb van a derekam körül, a pizsama viszont feszül a deltámon. Ha beválik, az uramnak is beszerzek egy ilyet!

- Legjobban azonban azt a szert szeretném kipróbálni, amelyről azt ígérték a hirdetésben, hogy olyan csontsoványra fogyhatok, mint Angelina Jolie. Minden vágyam, hogy a lábszáramon ne lehessen megállapítani, hogy az ütőerem vagy a sípcsontom dudorodik-e ki. Kerül, amibe kerül, ha egyszer fogyaszt...!

 

süti beállítások módosítása